Képviselőházi irományok, 1901. I. kötet • 1-28. sz.

Irományszámok - 1901-12. Törvényjavaslat, a vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról

150 12. szám. Á mi a 8. §. végrehajtásaként kiadandó részletes utasításokat közelebbről illeti, ezekben a vármegyei számvevőségi teendők ellátására nézve általában az állami számvitelről szóló 1897 : XX. t.-cz. és az ennek végrehajtása iránt kiadott általános, — a pénztári teendőkre nézve pedig az általános (állami) pénztári ügykezelésre nézve érvényben álló utasítás határozmányainak megfelelő eljárás lesz kötelezően előírva. De a kibocsátandó utasítások kellő figyelemmel lesznek az itt szereplő különleges szempontokra, így nevezetesen a vármegyéknek a törvényjavaslat 11. §-ában körvonalozott autonóm jogkörére, továbbá az alispánnak és az árvaszéki elnöknek a pénztárvizsgálat körül biztosított jogára, valamint a gyámügyi pénzkezelés és számvitel különleges szabályozást igénylő természetére is. 9. §. Ez a §. az alispán és az árvaszéki elnök számára biztosítja azt a jogot, hogy a kir. állampénztárak (adóhivatalok) időközönkénti megvizsgálásánál közreműködhetnek. Ebben a rendelkezésben a vármegye mint tulajdonos azon természetes jogának elismerése foglaltatik, hogy vagyonának helyes kezeléséről és annak állapotáról törvényes képviselője által közvetlen meggyőződést szerezhet és azt a maga részéről is ellenőrizheti. Arra nézve azonban, hogy az alispán vagy az árvaszéki elnök az állami pénzkezelést önállóan megvizsgálhassa — mint törvényhatósági tisztviselőknek — igényük nem lehet, miért is az esetben, ha bármily okból rendkívüli vizsgálatot tartanának szükségesnek: ennek elrendelése iránt a kir. pénzügyigazgatóhoz kell fordulniok, annál is inkább, mert a pénztárvizsgálatnak eredménye csak úgy lehet, ha az a pénztár egész állagának számbavételére kiterjed, ehhez pedig az állami és vármegyei pénzeket együtt kezelő adóhivatalban a törvényhatósági tisztviselőknek egymagukban joguk nem lehet. A szakasznak az a további rendelkezése, hogy az alispán és az árvaszék elnöke a pénztárnál és a számvevőségnél bármikor megjelenhet, a naplókat és könyveket megtekintheti, felvilágosításokat és kimutatásokat kívánhat: módot nyujt a vármegye első tisztviselőjének, illetőleg a gyámhatóság vezetőjének, hogy a felmerülő kérdésekben rövid utón szerezzen tájékozást; ez által a fölösleges jelentéstételek elkerülhetők és a gyors közigazgatást bénító túlságos írásbeliség ez irányban is mellőzhető lesz. 10. §. Ha a számvevőség a pénztári naplók szigorlatánál bárminemű szabály- és rendellenességet, helytelenséget, illetéktelen kifizetést, vagy más káros elszámolást fedez fel: a kifogás alá eső, vagy aggályosnak mutatkozó körülmények tisztázása és rendezése az illető számadó hivatalokkal közvetlen érintkezés utján foganatosítandó. Ezen, a pénzügyminister rendelkezése alatt álló számadó és számvevő közegek között folyó számadási perben az 1897: XX. t.-cz. 127—141. §-aiban foglalt rendelkezések folytán felmerülő teendők a kir. pénzügyigazgatőságok, illetve a számvevőségi igazgató utján a pénzügyminister hatáskörébe tartoznak. A részletes utasításban meg fog határoztatni, hogy mily esetekben szükséges e tekintetben a törvényhatósággal vagy a szakministerrel egyetértőleg, illetve ezek meghallgatásával eljárni. 11. és 13. §-ok. A törvényjavaslat eddigi szakaszaiból eléggé nyilvánvaló, hogy a vármegyei pénzkezelésnek és számvitelnek állami ellátása folytán a vármegyének önkormány-