Képviselőházi irományok, 1896. XXXVII. kötet • 1057-1077., CCCLXXXIV-CCCXCIX. sz.

Irományszámok - 1896-1063. Törvényjavaslat a vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról

1063. szám. 53 A pénztár-átadásnak ily módon való pontos és a legapróbb részletekre kiterjedő foganatosítása már abból a szempontból is szükséges, hogy a megállapítandó adatok alapján a vármegye (árvaszék) az esetleg szükséges intézkedéseket (peres eljárás, kártérítési felelősség kimondása, hátralékos kamatok behajtása, nagykorúságukat elért egyének pénzének és pénzértékének kiadása) megtehesse és hogy a vármegye és állam között egyes fedezeti tételeknek behajthatatlansága miatt a jövőre minden vitás jogkérdésnek eleje vétessék. A törvényjavaslat egyik nagy horderejű újitása a járási számvevői intézmény meghonosítása. A községekről szóló 1886. évi XXII t.-cz. 109 - 147. §-ai egészben véve helyes alapokra fektették a községi háztartás intézésének módját és úgy a vagyon- s pénzkezelés, mint a számvitel tekintetében megfelelő intézkedéseket tartalmaznak arra nézve, hogy ezek alapján a községek háztartása az állam fejlődő igényeivel lépést tartani és tovább haladni bírjon. De bár a községi törvény idevonatkozó rendelkezései általában megfelelők és bár a belügyi kormány a törvény 140. £-a értelmében alkotott s a pénztári kezelés és számvitel módjáról szóló vármegyei szabályrendeletek erélyes végrehajtásának folytonos követelése által állandóan oda törekedett, hogy a községi közigazgatásnak ez az ágazata a fejlődő igényekkel lépést tartson: mégis tény az, hogy a közigazgatás területén épen a háztartás vezetése és intézése az, a melyhez legtöbb szó fér s a melylyel szemben a minden oldalról felhangzó panaszok sok tekintetben jogosultsággal birnak. Ennek okai pedig nem a törvény szervezeti, hanem végrehajtási hiányában rejlenek. A községi törvény határozmányai szerint ugyanis a községi vagyonnal maga a község rendelkezik — s a vagyon- és pénztári kezelés, valamint a számvitel a községi elöljárók kezébe van letéve, azonban ezek nagy részének avatatlansága> hiányos szakértelme, és járatlansága már eleve kizárja azt a rendezettségei, mely egy jól vezetett háztartásnak alapfeltétele. A községi elöljáróságnak rendszerint egyetlen szakképzett' tagja: a községi jegyző a háztartás intézésével és a vagyonkezeléssel a szükséges mértékben nem foglalkozik, de nem is foglalkozhatik, mert az állami-, törvényhatósági és községi közigazgatás végrehajtása összes munkaerejét és munkaidejét igénybe veszi. A háztartás ügyei, a vagyon- és a pénzkezeléssel járó teendők ekként sokszor a még irni és olvasni sem tudó oly községi esküdtek kezébe jutnak, a kiktől a törvényeknek és szabályoknak azt az ismeretét, a felelősségnek azt a tudatát, mely szerint tisztükben eljárni kellene, követelni sem lehet. De még nem ez a legnagyobb baj, mert az alkalmas községi elöljárók kiválasztása, begyakorlása és kitanitása által tagadhatatlanul jobb eredményeket lehetne elérni. A legfőbb baj az ellenőrzésnek csaknem teljes hiányában rejlik. Az avatatlan, sajnos, sokszor lelkiismeretlen és megbízhatatlan egyének legtöbbször még a felelősség tudatával sem birva, nagy értékeket és összegeket kezelnek a nélkül, hogy vagyon- és pénztári kezelésük, számvitelük komoly és beható ellenőrzés alatt állana. Első és közvetetlen ellenőrző hatóság: a községi képviselő-testület. Azonban az elöljáróság rendszerint a képviselő-testület képére alakulván, ez utóbbi, még ha a testületi ellenőrzésnek egyáltalán volna is némi hatálya, a jelzett oknál fogva ebbeli feladatát a lehető leglazábban gyakorolja. A következő ellenőrző hatóság: a főszolgabíró, a ki az 1886: XXI. t.-cz. 71. §-a értelmében a hatósága alatti községekre általában felügyel, de ez a felügyelet a községi háztartás, vagyon- és pénzkezelés intézésére a gyakorlati életben alig terjed ki. Nem a főszolgabirákon múlik ez, a kiket az állami, törvényhatósági és községi közigazgatásnak mindinkább bürokratikusabbá vált feladatai csaknem állandóan hivatalukhoz kötnek, hanem legtöbbször a járások nagyságán, a községek nagy számán, mely körülmény nem engedi meg, hogy a főszolgabíró kiszállásai alkalmával az egész községi háztartást, vagyon- és pénzkezelést felölelő ellen-