Képviselőházi irományok, 1896. XXXVII. kötet • 1057-1077., CCCLXXXIV-CCCXCIX. sz.

Irományszámok - 1896-1061. A közigazgatási bizottság jelentése "a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában

1061. szám. 9 rozatokra nézve egyáltalában, 2-or kizárja a felebbezést a másodfokú határozatokra nézve abban az esetben, midőn ezen határozatok az elsőfokúval érdemben egybehangzók. Eltekintve attól, hogy a közigazgatási felebbvitel tekintetében jelenlegi törvényeink is számtalan korlátozásokat tartalmaznak, ezen a köztudatba és a gyakorlati életbe átment korlátozások törvénybeiktatása, a bizottság nézete szerint, a felek jogvédelmét és jogbiztonságát annál kevésbé sérti, mert ezen szabályok a közigazgatási hatóságok által részben eddig is alkalmaztattak, másrészt, mert a felülvizsgálati, igazolási és újrafelvételi kérelem a jogvédelem szabadságát amúgy is jelentékeny mérvben kibővíti, nem is szólva arról, hogy a túlságos felebbezési hajlamnak korlátozása a feleknek is érdekében áll, a kik ügyüknek folytatására nem egyszer hasztalan fáradságot és költséget fordítanak. A rendőri büntető bíráskodás terén a kihágási fórumoknak egyszerűsítése abban találja indokát, hogy ebben az ügykörben tényleg a legnagyobb bizonytalanság uralkodott, melyet a javaslat gyökeresen megszüntet az által, hogy a kihágási ügyek első- és másodfokú elbírálását, — a bizottság véleménye szerint is igen helyesen, — rábízza a jelenlegi hatóságok közül azokra, melyekhez ezen ügyek többsége eddig is tartozott, s ezen egyszerűsítés és egységesítés által megszünteti a jelenlegi zavaros fórum-rendszert a nélkül, hogy új fórumok felállítása, vagy a hatáskörök elvi kérdéseinek nagyobb terjedelemben való felvetése szükséges volna, a büntetéspénzek elszámolásának egységes rendezése által pedig megakadályozza ezen pénzek szétforgácsolását és lehetővé teszi a kezelésnek hatályosabb ellenőrzését. A bizottság különös megelégedéssel fogadta a rendőri büntető bíráskodás egyszerűsítése kapcsán a büntető parancs intézményének életbeléptetését, mely különben sem ismeretlen jogrendszerünkben s a mennyiben ezen "új intézmény a javaslat szerint a megfelelő korlátok között mozog, az egyéni jogok védelme szempontjából komoly aggodalomra okot nem szolgáltat, mert egyedül a terhelt akaratán fordul meg, hogy eleget tegyen a parancsnak, vagy ezt saját ténykedésével egyszerűen hatálytalanná tegye. A javaslat első pillanatra elárulja, hogy a közigazgatási eljárás egyszerűsítése nem magán a törvényen fordul meg, hanem annak végrehajtási rendeletein, különösen az ügyvitel és a pénzkezelés egyszerűsítésére vonatkozó rendeleteken, melyeknek egységes kibocsátására és végrehajtására a kormány felhatalmazást kér. Ezek a végrehajtási rendeletek, melyek nem áz Önkormányzat, nem az anyagi jogalkotás, hanem kizárólag az egységes rend és kezelés kérdései, a törvényes hatásköröket távolról sem fogják érinteni, a közigazgatási eljárás és ügyvitel terén azokat a ténykedéseket fogják egységesen rendezni, a melyek eddig is rendeletek és szabályrendeletek által kezeltettek és szabályoztattak, s a mely kérdések a hatásköröket nem érintvén, eddig se képeztek törvényhozási funkcziót, s már természetüknél fogva csakis a rendeleti jog keretében szabályozhatók. A fentebbiekből, •— a bizottság nézete szerint is, — önként következik, hogy a kormány ezen végrehajtási rendeleteket saját törvényes hatáskörében is kiadhatta volna, s midőn az alapelveknek törvénybe iktatása mellett ezen rendeletek kibocsátásara és végrehajtására mégis felhatalmazást kér, ezzel csak a törvényhozás jogköre iránt érzett tiszteletének kívánta újabb bizonyitékát adni, mert tényleg ezek a végrehajtási rendeletek anyagi jogot nem alkotván, a törvényhozás jogkörét sem érintik, a mennyiben csak azokat a szabályokat fogják magukban foglalni, melyek egyrészről megvalósítják az ügymenetnél az egyszerűséget, a tervszerű egyöntetűséget, az összhangot és a helyes munkamegosztást, másrészről pedig biztosítják a közczélok elérésére s a közönség igényeinek kielégítésére közvetlenül ható rendelkezések végrehajtásánál az alaposságot és a gyorsaságot, mely szempontból a bizottság véleménye szerint ezen felhatalmazások a kormány részére teljes megnyugvással megadhatók lesznek. Kiemelendőnek tartja még a bizottság, hogy a javaslatnak némely ponton közjogi vonatKÉPVH. IROMÁNY. 1896.—190 1. XXXVII. KÖTET. 2