Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.

Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről

1049. szám. 221 legyen. Megszabadul tehát mindazoktól a terhektől és veszélyektől, melyek a pénz közvetlen átvételével, őrizetével és kezelésével járnak. Nem eshetik meg, hogy távollétében illetéktelen átvétel történhessék, ő maga rosszul számithasson, hibás vagy hamis pénzt kaphasson, a pénzt elveszíthesse, azt tőle ellopják stb. Egy szóval az ő feladata csak a naplóvezetés és számvitel marad, melyet — az utalványozás kivételével — irodájának más tisztviselője is teljesíthet, a tulajdonképeni pénzkezelést pedig elvégzi helyette a postatakarékpénztár, mintha csak letéti pénztára vagy bankárja volna. Az alispánnál, illetőleg a vármegye házi pénztáránál az eljárás lényegében ugyanaz, s csak a részletekben vannak a központi hivatal szervezetével járó némi eltérések. A befizetéseket a községek és magánfelek ugyanazon módon, befizetési lapokkal teljesitik, melyek az alispán számlájára szólanak, ki viszont nem készpénzt, hanem befizetési lap-szelvényeket és számla-kivonatokat kap a postatakarékpénztártól; a továbbküldést pedig szintén cheque utján teljesiti. A naplókat és főkönyveket itt sem kell megváltoztatni, mert azokba a befizetési lapszelvények alapján minden tételt be lehet vezetni, a számvevőséghez átadandó számla-ki vonat pedig csak újabb hathatós eszköze a pontos ellenőrzés lehetőségének. Itt azonban a dolog természete szerint nem veheti át a postatakarékpénztár a pénzkezelés összes teendőit és a vármegyei kebli pénztárakra — legalább addig, míg teendőik majd természetszerűleg egészen az adóhivatalokra lesznek átruházhatók — nemcsak az elnaplózás és könyvelés, de a külső hatóságoktól, a jelentkező magánfelektől, a közvetlenül teljesítendő lerovásokból mégis csak befolyó készpénz-bevételek és a helybeli kifizetések teljesithetése végett a jövőben is szükség lesz. Bizonyos azonban, hogy teendőik nagyon meg fognak apadni és könnyebbedni az által, hogy megszabadulnak a befolyó pénz apró tételekben való átvételének, számolgatásának, őrzésének és ismét csomagolásának — most az érczpénzekre való átmenet következtében kétszeresen nagy — terheitől és veszélyeitől. És a helyett, hogy tolongó befizetők által zaklatva, halom számra álló pénzes leveleket bontogatva, utalványok átvételével, beváltásával vesződve, ideges kapkodás, állandó aggodalom közepette folyton számlálgassák, vizsgálják a sok készpénzt: közvetlen bevételt és kiadást ritkábban teljesítse, készpénzben csak kisebb összegeket kezelve, nyugodtabban és igy pontosabban is végezhetik munkájukat. Az alispán pedig egyszerre megszabadul a pénzküldemények átvételének sok nehézséggel, folytonos zaklatással, súlyos felelősséggel járó nagy munkájától. Mert a mostani sok készpénz-befizetés, pénzeslevél és utalvány helyett csak ritkán fog egy-egy pénzküldemény érkezni, melynek átvétele az életbeléptetendő számvevői ellenőrzés mellett a pénztári tisztviselőkre lesz bizható. A postatakarékpénztártól érkező számla-kivonatok és ezekhez csatolt befizetési lap-szelvények azonban már csak ügyirat jellegével birván, ennek megfelelően egyszerűbb kezelést igényelnek. A mint tehát ez az ismertetés is mutatja, a mint továbbá az e téren kísérletet tevő vármegye tisztviselői egyhangúlag állítják, és a mint a helyszínén való tanulmányozás czéljából ismételten ott járt kiküldöttjeim is meggyőződtek: a postatakarékpénztár közvetítésének igénybevételével a vármegyei pénzkezelésnél fenforgó nehézségek eloszlathatok, s a szabályoknak erre vonatkozó intézkedései a biztonság érdekeinek minden sérelme nélkül megváltoztathatók. Sőt ha az ez irányban folytatott tárgyalások remélt eredményéhez képest a postatakarékpénztár berendezésénél néhány — a lényeget nem érintő — de a hivatalos pénzkezelés lebonyolítását elősegítő változás megtörténik: kétségtelenül számottevő nagy könnyítés és egyszerűsítés lesz az egész vonalon elérhető. A mi magát a postaintézményt illeti, úgy attól, hogy a posta teendői ezen áthárítás