Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.
Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről
1049. szám 217 pedig, hogy az 1889 : XXXIV. t.-cz. értelmében ügyköre a cheque- és clearingforgalommal kiegészíttetett, a modern pénzforgalom minden igényének jó és gyors kielégitésére hivatott. Midőn tehát a közpénz-továbbitás mostani elavult rendszerének sürgős és gyökeres javításáról van szó: erre a czélra a postatakarékpénztári cheque- és clearing-intézmény önként kínálkozik. Igaz, hogy a közpénzek továbbítása a postatakarékpénztár munkáját némileg meg fogja szaporítani. Ez a munkaszaporulat azonban egyáltalán nem baj, sőt ellenkezőleg örvendetes jelenség lesz, mely ezt az intézményt általános közgazdasági és socialis érdekű hivatásának betöltésére még inkább képessé fogja tenni. Ugyanis ennek a magát saját jövedelmeiből fentartó állami intézménynek épen hivatása az, hogy minél szélesebb körű elterjedése által érvényesítse azokat a rendkívüli előnyöket, melyek a takarékosság kifejlesztésében és megszilárdításában, valamint a pénzforgalmi eszközök helyes felhasználásában jelentkeznek. És ha e czélból az állam azt nyitva tartja minden magánfél, vállalat, üzlet, bank, sőt külföldiek részére is: miért haboznék azt igénybe venni saját maga részére is akkor, midőn ezzel más téren ugy könnyíthet, egyszerűsíthet, hogy ugyanakkor ezt az intézményét erősíti és fejleszti? Mert hiszen az által, ha a közpénzek továbbításánál igénybe vétetvén, számlatulajdonosainak száma jelentékenyen megszaporodik: a postatakarékpénztár egyszerre hatalmas lendületet nyer és ismertté lesz országszerte oly, a központok fejlettebb üzleti életétől távolabb álló rétegekben is, hova eddig behatolni nem tudott. Ha a postatakarékpénztár közvetítése igénybe vétetik az állami igazgatás összes ágazataiban: úgy egyszerre felszabadulnak, s gyümölcsöző elhelyezés mellett visszatérnek a közforgalomba mindazok a tőkék, melyek ma az egyes hatóságoknál íróasztalokban és pénzszekrényekben hónapokig, sőt évekig elzárva hevernek. Az állam ekként a saját czéljaira is igénybevétel tényével népszerűsiti, igazgatási szervei utján az ország legtávolabbi részeibe, a nép minden rétegébe elviszi, tehát fejleszti a cheque- és elearing-intézményeket, melyeknek a pénzforgalom lebonyolításánál más országokban oly előkelő szerep jutott, de a melyek nálunk meghonosodni és megizmosodni nem tudtak, mindamellett, hogy ennek szükségességét a valutarendezés alkalmából és a készfizetések felvételének előestéjén mindenki elismeri, és akadályainak elhárítása körül elméleti téren szakférflaink, sőt .maga a tudományos akadémia, a gyakorlat terén pedig nagy bankjaink és épen maga a postatakarékpénztár annyit fáradoznak. Az ezen fejezet egyes szakaszai között fennálló szoros kapcsolat és a vármegyei pénzkezelésnek e törvényjavaslat szempontjából különös fontossága indokolja, hogy a postatakarékpénztári közvetítés igénybevételének — per analógiám az összes közpénzek továbbításánál is alkalmazható — gyakorlati módozataival s az e részben felmerült aggodalmak eloszlatásával csak a következő szakasz indokolásában foglalkozom. 37. §. Vármegyei pénzkezelés és számvitel. A közszolgálat és a közönség részéről is sok jogos panaszra ad okot a vármegyei pénzkezelés és számvitel mai rendszere, mely egyfelől nélkülözi a kellő szakszerűséget, a hatályos ellenőrzést s a szükséges egyöntetűséget; másfelől a tisztviselőkre lényegileg czéltalan munkaterhét ró, egészben véve pedig a változott viszonyoknak nem felel meg. A vármegyéket ugyanis a pénztári tisztségek betöltésénél — érthető és menthető okokból — nem annyira az egyéni szakképzettség, mint inkább a bizalom kérdése vezeti, a mely KÉPVH. IROMÁNY. 1896—1901. XXXVI. KÖTET. 28
