Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.
Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről
1049 szám. 207 kivül helyezett rendeletekre (szabályrendeletekre) való hivatkozás helyett ezek fenmaradó rendelkezései az új rendelet vagy szabályrendelet szövegébe beillesztessenek. d) A közigazgatási ügymenetben rendkivüli szolgálatot tesznek a különböző nyilvántartásoknál, kimutatásoknál stb., valamint a sűrűn előforduló hatósági intézkedéseknél alkalmazható nyomtatvány-minták, melyeknek használata az eljárást egyszerűsiti, könnyiti és gyorsítja. A nyomtatvány-mintákat állandó folyó számokkal is lehet ellátni, mely esetben az elintézésnél a fogalmazvány helyett csak az illető nyomtatvány-minta számára kell hivatkozni. Ezek a minták azonban igazi czéljuknak csak akkor felelnek meg, ha az eseteknek lehetőleg nagy és azonos körét ölelik fel, azonos alakban és tartalommal az egész országra egyöntetűen kiterjednek, a szabatos tartalom által az intézkedés helyes irányának megjelölése mellett egyúttal az intézkedés teljességét is lehetőleg biztosítják. Ebben a tudatban beható tanulmány tárgyává tétetem egyrészről azokat az intézkedési köröket, melyekben a nyomtatvány-minták czélszerüen alkalmazhatók, másrészről az országban jelenleg használt nyomtatvány-mintákat, hogy ennek alapján azután a törvények és rendeletek egyöntetű végrehajtásához szükséges, valamint a sűrűbben előforduló (sablonszerű) hatósági intézkedésekre és határozatokra nézve megfelelő szabatos nyomtatvány-mintákat állapithassak meg és a használati módozatokat az egységes ügyviteli szabályzatokba beilleszthessem. e) A törvényhatóságok központi hivatalainak, de különösen a főszolgabiráknak ügykezelését köztudomás szerint nagyon megneheziti az a sok irodai munka, melyet a felülről vett és végrehajtás végett a községeknek kiadandó, sokszor igen terjedelmes körrendeleteknek lemásolása okoz. Igen gyakran megtörténik, hogy a legfontosabb rendeletek, melyeket a törvényhatóságnál és a főszolgabírónál újból le kell írni vagy sokszorosítani, csak elkésve vagy megcsonkítva, sőt a rendszerint kezdetleges sokszorosító gépnek gyakorlatlan kezelése következtében az olvashatatlanságig elrontva és igy tartalmilag akaratlanul meghamisítva jutnak el már a körjegyzőkhöz is, kiknek a további sokszorosítás már alig áll módjukban. A községekbe tehát, hol a tulajdonképeni végrehajtásnak kellene megtörténnie, alig jut el valami a ministeri rendeletek eredeti szövegéből, s részben ennek tulajdonitható az is, hogy annyi gonddal és fáradsággal kidolgozott, annyiszor megújított intézkedéseknek gyakran oly kevés az eredménye. Ennélfogva nemcsak az egyszerűsítés, hanem az érdemleges végrehajtás sikeressége és gyorsasága érdekében is szükséges, hogy jövőben a ministeri körrendeletek, legalább is ezek nagy része — külön kiadvány nélkül — az illető ministeri umnak az összes közigazgatási hatóságokhoz megküldendő hivatalos -apjában, vagy esetleg az összes szakministeriumoknak az általános közigazgatási hatóságokat érdeklő állandó jellegű rendeletei a Belügyi Közlönyben tétessenek közzé. Egyébként ezeknek a rendeleteknek további közlése — az esetleges szükséghez képest — a vármegyei hivatalos lapok útján fog történni, melyekről a 33. §. indokolásában részletesen fogok szólni. Az 1884-ben belügyministeri rendelettel létesített hivatalos Rendőri Közlöny a gyakorlatban leginkább az által vált be, hogy azt a rendőrség és a csendőrség kiváló figyelemmel kiséri s annak alapján a szükséges intézkedéseket mindig megteszi. Ezen hivatalos közlöny daczára a közigazgatási hivatalokhoz naponkint tömegesen érkeznek az ügydarabként küldött, legtöbbször teljesen jelentéktelen körözvények és hír detések, melyek az egész országot bejárva, óriási munkát emésztenek fel indokolatlanul. Ugyanis az összes vármegyei és városi törvényhatóságoknak, majd innen az összes rendezett
