Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.
Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről
1049. szám. 197 Mindenesetre anyagi előnyt jelent azonban az új rendszer a városokra, különösen a székesfővárosra, melynek régi, indokolt sérelmét orvosolja az által, hogy az állami hatóságok kézbesítéseinek teljesítésétől fa törvényjavaslat 26. §-ában említett kézbesítések kivételével) a városi közegeket mentesiti. A postaintézménynek hivatalos kézbesítéseknél való igénybevéte különben nem új gondolat, a mennyiben az már az igazságügyi, valamint az adóügyi kézbesítések terén bizonyos mértékben életbeléptetve és kipróbálva van. így már az 1868: LIV. t.-cz. 271. §-a kimondotta azt, hogy a kézbesítés a felperes kívánatára postán is történhetik téritvény mellett, ha az idézendő fél lakhelyén posta van. A közadók kezeléséről szóló 1883: XLIV. t.-cz. 55. §-a szerint az adóintési irat az ott megjelölt esetekben posta utján kézbesittetik. A postai kézbesités meghonosítását látjuk továbbá az 1886: XXIX. t.-cz. 45. §-a szerint a tényleges birtokosnak telekkönyvbe való bejegyzésére irányuló eljárásnál is. Az 1894: XXVI. t.-cz. 10. §-a szerint oly esetekben, midőn a kir. bírósági határozat hozatalánál a bélyegilleték lerovására köteles fél nincs jelen, a bíróság a felet írásban hívja fel a bélyegilletéknek 3 nap alatt leendő lerovására; e felhívás a lakhelyre czimezve, ajánlva a postára adandó és a postára adást követő harmadik napon kézbesítettnek tekintendő. A rendeleti intézkedések sorából pedig példaként azt említem fel, hogy a regálekártalanitási eljárás, valamint a járásbirósági bűnügyi eljárás szintén tért nyitott a bírósági kézbesítések postai utón teljesítésének. Végül utalok arra, hogy a polgári porrendtartás új tervezete a bírói kézbesítések egész területén a postai útnak kiterjedt mértékben való felhasználását szándékozik meghonosítani. Ha az igazságügyi kézbesítéseknél a postaintézmény jelenlegi — habár szűkebb körű — alkalmazása megfelelőnek mutatkozott, a postai kézbesítésnek a közigazgatás területén való általánosítására megnyugvással áttérhetünk. A postai kézbesítésnek, mint általános rendszernek meghonosításakor különösen két kérdés igényel még közelebbi megvilágítást. Az egyik kérdés az, hogyan járjon el a posta a hivatalos kézbesítések terén; a második kérdés pedig az, hogy mi történik az olyan iratokkal, melyeknek a fél részére való megmagyarázása elengedhetetlenül szükséges? Az első kérdésre a válasz röviden az, hogy a posta oly alakban fogja kapni a kézbesítendő iratokat, mint a magánleveleket, tehát a kézbesítésnél is úgy fog eljárni, mint a hogy egyszerű vagy ajánlott levelek kézbesítésénél szokásos. Annak megállapítása, hogy mely irat kézbesítendő egyszerűen és melyik ajánlva, vagy épen térti vevény (kézbesítési ív) mellett, a feladó hatóság dolga lesz; annak viszont, hogy az ajánlások, valamint a térti vevények túlságosan el ne szaporodjanak és ez által a posta feleslegesen meg ne terheltessék) a ministerium által kibocsátandó végrehajtási utasításban lehet eleget tenni. A mi pedig a második kérdést illeti, tisztába kell jönnünk azzal, vajon a megmagyarázást igénylő iratok kézbesítése az eddigi kézbesítő közegek által tényleg helyesen foganatosittatik-e? És ha e kérdésre a tényleges állapotnak megfelelően azt az őszinte választ kell adnunk, hogy a megmagyarázás idáig igen sok esetben teljesen kizártnak volt tekintendő, mert a kézbesítő közegek nagy része az állam hivatalos nyelvét sem értette, annál kevésbbé birt a megmagyarázáshoz szükséges értelmi képességgel: akkor kétségtelennek mutatkozik, hogy a kézbesítésnek ezen nemére sem tartható fenn a jelenlegi állapot és hogy a kézbesítéseknek ezt a kategóriáját azzá kell tenni ; a minek eddig is kellett volna lennie, tudniillik valóságos hatósági eljárássá. Ha már most az előadottak után képet alkotunk magunknak a tervezett új kézbesítési rendszerről: akkor először is azt látjuk, hogy az eddigi kézbesítések nagy része, mint
