Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.

Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről

1049. szám. 195 4. a kerületi elöljáróságok adóbiztosai, 5. a kültelkeken működő lovas kézbesítők, 6. a budapesti törvényszék kézbesítői, 7. a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék kézbesítői, 8. a pestvidéki törvényszék kézbesítői, 9. a budapesti büntető törvényszék kézbesítői, 10. az I.—

III., a IV., az V., a VI., a VII. és a VIII—

X. kerületi járásbíróságok és a budapesti büntető járásbiróság külön-külön kézbesítői, 11. a központi díj- és illetékkiszabási hivatal kézbesítői, 12. a fogyasztási adók terén szükséges kézbesítések foganatosítására a pénzügyi szervezet legénysége, 13. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye kézbesítői, 14. az államrendőrség központi kézbesítői, 15. a kerületi kapitányságok kézbesítő közegei, 16. a bejelentési hivatal kézbesítői, » 17. a székesfővárosban székelő különböző hivatalok szolgái, 18. a postai közegek. A postai közegeket nem számítva, összesen legalább is 400 ember van Budapesten, ki kizárólag kézbesitéssel foglalkozik, vagy a kinek ez az első és föhivatása, és több mint 1000 olyan ember, ki a kézbesítés szolgálatába — más munkája mellett — bevonatik. Az általános kép kiegészítéséül rá kell mutatnom még arra, hogy a különféle kézbesítő szervek egymással semmiféle összeköttetésben nem állanak, sőt még a fővárosi bejelentési hivatallal sem, annyira, hogy ha egy vidékről küldött iraton a fél czíme tévesen vagy hiányosan van kiírva, az iratok rendszerint visszaküldetnek. Ily esetben a vidéki hatóság kénytelen a hiányzó adatokért a bejelentési hivatalhoz fordulni, ugy, hogy sokszor háromszor is ide-oda küldetnek az iratok, míg végre kézbesithetőkké válnak. Hasonló eset áll elő akkor is, ha a vidéki hatóság a kézbesítendő iratokat nem az illető kézbesítések foganatosítására hivatott közeg czímére küldi; ilyenkor is a tévesen megkeresett közeg a helyett, hogy az iratokat az illetékes kézbesítőhöz áttenné, sokszor visszaküldi a feladó hatósághoz. Ily körülmények között azután nem kivételes az az eset, hogy a kézbesítés nagyon későn, néha a kitűzött idézési vagy más egyéb határidő eltelte után foganatosittatik. Hasonlók az állapotok — bár kisebb mértékben — a vidéki városokban, hol az egyes hivataloknak szintén külön kézbesítői vannak. A vidéken fokozza a bajt még az a körülmény is, hogy a kézbesítő közegek nem eléggé megbízhatók és értelmesek. Nem igényel bővebb bizonyítást ezek után az, hogy a kézbesítési eljárás sürgősen követeli az egységes és gyökeres szabályozást. Kérdés tárgya csak-az lehet, hogy kire bízassák a kézbesítés és nevezetesen az, vajon külön e czélt szolgáló szervezet létesittessék-e; vagy — mivel a postában egy kitűnő, a magán kézbesítések terén kifogástalanul működő kézbesítési intézményt bírunk, — nem a legczélszerübb megoldás volna-e a hivatalos kézbesítéseket is rendszerint a postára bizni? A külön kézbesítési intézmény mellett egyedül az a negatív érv szól, hogy a posta a maga tulajdonképeni feladatán túlmenőleg túlságosan meg ne terheltessék. Ellene szól azonban egyrészt a pénzügyi szempont, mert egy külön intézmény létesítése és fentartása költséges volna ; másrészt pedig az a körülmény, hogy kisebb helyeken — tehát az ország községeinek legtöbbjében — egy külön kézbesítő egész munkaerejét állandóan igénybe 25*