Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.
Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről
1049. szám. 191 A részesedésre valő helyi jogosultság meghatározásánál különbséget kellett tenni a véderő- és a többi knVgási büntetéspénzek között. Ugyanis a vederő-kihágásokon kivül az összes többi kihágások eseteiben az elkövetés helye könnyen és feltétlenül megállapítható, a kihágást elkövetett egyén községi illetősége ellenben sokszor ismeretlen s ennek megállapítása esetleg a kihágási ügyek gyors lebonyolítását akadályozó hosszas tárgyalásokra vezetne. Ellenben a véderő-kihágásoknál, különösen a jelentkezési kötelesség elmulasztása által elkövetett kihágásoknál az elkövetés helyét sokszor alig lehet megállapítani, a kihágást elkövetett és rendszerint már katonai jegyzékbe felvett egyén illetőségi helye azonban többnyire ismeretes. Hozzájárul ehhez még az is, hogy a legtöbb jelentkezési mulasztást a munkakeresés végett nagyobb városokba vonuló, de ott idegen állitáskötelesek követik el. Ha tehát a véderő- és a többi kihágási büntetéspénzek teljesen azonos elbánásban részesülnének, ezek a nagyobb városok indokolatlan bevételhez jutnának s a vagyontalan állitáskötelesek segélyezésére kötelezett illetőségi községek elesnének attól a jogos jövedelemtől, mely a segélyezés lehetőségének egyik alapja és forrása. Ezért — a fennálló jogszabályok idevonatkozó és öntudatos rendelkezéseinek is szem előtt tartása mellett — a törvényjavaslat a részesedés helyi meghatározásánál akként kivan rendelkezni, hogy a véderő-kihágási büntetéspénzek fele az illetőségi községét, a többi kihágási büntetéspénzek felé pedig azt a községet illesse, melynek területén a kihágás elkövettetett. Ha a bekivánt törvényhatósági jelentések alapján összeállított s a kihágási büntetéspénzeknek terület, valamint az érdekelt alapok és czélok szerinti megoszlását is feltüntető II. és III. melléklet adatait szemügyre veszszük, azt látjuk, hogy egyes vállalatok, egyletek és részben magánjellegű alapok javára összesen befolyt átlag évi 989 forint, vagyis az összes büntetéspénzek 0-l°/o-a, tehát egy. elenyészően csekély összeg. Az 1883: XX. t.-cz. alapján a feljelentők javára átlag évi 10.562 frt, vagyis l'7°/o jutott. A feljelentők jutalmazására szolgáló ezen részleges rendeltetésnek megszüntetését erkölcsi tekintetek is indokolják. A különböző vármegyei alapok javára befolyt összesen átlag évi 31.613 frt. (az összes büntetéspénzek 4-8°/o-a), vagyis egy-egy vármegye alapjai javára átlag évi 500 frt. jut. Ez aránylag oly csekély összeg, mely a kitűzött nagy czéllal szemben, hogy végre a kihágási büntetéspénzek az eredményes felhasználást biztosító egységes rendéltetéssel bírjanak, figyelembe nem jöhet. Mivel továbbá a büntetéspénzekből részesített vármegyei alapok tulajdonképen a vármegye területét alkotó községek javára szolgálnak, azért bővebb indokolásra nem szorul és a vármegyék többségének óhajtásával is találkozik az az elosztási módozat, mely a szétforgácsol ódástól megmentett büntetéspénzek felét közvetlenül a községeknek juttatja. A kihágási büntetéspénzek nagy része, átlag évi 324.314 frt, vagyis az összes büntetéspénzek 50'6°/o-a az állampénztár (igazságügyi, földmívelésügyi, kereskedelemügyi ministeri tárczák s az ezek felügyelete alatt álló egyes országos alapok, továbbá árúforgalmi statisztikai czélok), 8545 frt, vagyis l-3°/o pedig a kerületi betegsegélyző pénztárak javára folyik be. Igaz ugyan, hogy jövőben az említett ministeri.tárczák és a központból kártalanítandó kerületi betegsegélyző pénztárak a büntetéspénzeknek valamivel kisebb százalékában fognak részesedni, de meg vagyok róla győződve, hogy az uj törvény alapján megvalósítandó hatályosabb ellenőrzés következtében az érdekelt tárczák, illetve alapok és pénztárak javára a büntetéspénzekböl kisebb százalék mellett is a mostaninál nagyobb, vagy legalább is azzal átlagban azonos összeg fog befolyni.
