Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.

Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről

1049. szám. 185 parancs felolvasást és megmagyarázást kivan s igy kell, hogy kézbesitését értelmes és megbízható hatósági közegek személyesen teljesítsék. (26. §.) A törvényjavaslat 19. §-a a büntető parancs végrehajthatósága kérdésében némileg tovább megy az 1896 : XXXIII. t.-cz. 535. §-ánál. A kir. járásbíróság a tárgyalást köteles kitűzni nemcsak akkor, ha ennek megtartását a terhelt (vagy házastársa vagy törvényes képviselője) kéri, hanem akkor is, ha a terhelt a kiszabott pénzbüntetést a kitűzött határidőben le nem fizette, vagy halasztást vagy a részletfizetés megengedését nem kérte. Csak ha a terhelt a tárgyaláson — kimentés nélkül — meg nem jelenik, válik a büntető parancs végrehajthatóvá. E szerint a terhelt nemleges magatartása a tárgyalás- mellőzését nem teszi megengedhetővé. A törvényjavaslat ellenben úgy tervezi, hogy a büntető parancs végrehajthatóvá váljék mindig, ha a terhelt a kitűzött határidő alatt az ügy tárgyalását nem kéri vagy ellene nem felebbez. Vagyis a büntető parancs a terheltnek passiv magatartása esetében is végrehajtandóvá lesz, s hatályának megszüntetéséhez a terheltnek határozott akaratnyilvánítása szükséges, mely történhetik akár az által, hogy a tárgyalás megtartását kéri, akár az által, hogy a büntető parancs ellen a 20. §. szerint felebbezéssel él. Azon közönyösség mellett, mely közönségünk jelentékeny részében a különböző hatósági meghagyásokkal és kötelezésekkel szemben tapasztalható, a büntető parancs a czéltalan tárgyalások mellőzését s az eljárás valóban számottevő könnyítését csak a törvényjavaslatban tervezett alakjában igéri. Abban az esetben, ha a terheltre nézve annak, hogy a büntető parancscsal szemben a kitűzött határidő alatt teljesen passiv viseletet tanusit, csupán az a következménye van, hogy a tárgyalás szabályszerűen megtartatik: az emiitett közönyösség mellett a'terhelt az esetek nagy részében nem fog nyilatkozni; a büntető parancs tehát nem ér czélt és a tárgyalás nem válik elkerülhetővé. Ennek a bűnvádi perrendtartás rendelkezésétől eltérő megoldási módozatnak javaslatba hozására részben épen a kir. járásbíróságok előtti eljárásban szerzett tapasztalatok indítottak, melyek a büntető parancs végrehajthatóságának tágabb körre való kiterjesztését teszik kívánatossá. Egészen új, de az egyszerűsítés szempontjából teljesen igazolt és czélszerű intézkedést tartalmaz végül a törvényjavaslat 20. §-a. E szerint a fél akkor, ha a cselekmény elkövetéséi nem tagadja, vagyis a ténykérdéssel egyetért s csak a büntetést vagy ennek nagyságát kifogásolja, a büntető parancs elleti felebbezéssel élhet. Ez az eljárás a tárgyalást elkerülhetővé teszi, a mi a hatóságnak mindenesetre s esetleg a félnek is érdekében áll; e mellett a terheltre sem jár semmiféle sérelemmel, sőt szélesebb joggal ruházza fel, mert választást enged a között, hogy a tárgyalás megtartását kérje vagy a büntető parancs ellen — a tárgyalás elkerülésével -— felebbezéssol éljen. Felebbviteli határidő. E szakasz az egységes felebbviteli határidőt, melyet a törvényjavaslat 6. §-a állapított meg, a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt kihágási ügyekre is kiterjeszti. A kihágási ügyek kétségkívül azok közé tartoznak, melyekben a 15 napi határidőnek általános életbeléptetése némi megfontolásra ad okot. Jelenleg — mint a 6. §. indokolásában nyújtott összeállítás mutatja — a kihágási ügyek igen tekintélyes részében a felebbezést akkor, ha a kihirdetés élőszóval történik, azonnal kell bejelenteni s több más esetben is három napi vagy ennél rövidebb határidő van megállapítva. S bár e nagyon is rövid határidők s különösen az azonnali felebbezés ellen, mely az ítélet hatása alatt álló elitéltnek KÉPVH. IROMÁNY. 1896 1901. XXXVI. KÖTET, 24