Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.

Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről

1049. szám. 177 főszolgabírót meghagyja elsőfokú büntető biróúl s melytől eltérő megoldás alig is képzelhető, tüzetesebb indokolásra nem szorul. Némi újitást jelent a javaslatnak az a rendelkezése, hogy a főszolgabíró mellett a kihágási bíráskodás jogával a sz olgabi rőt is felruházza, ki e jogot ma csak a vármegye felhatalmazása alapján gyakorolhatja. E külön felhatalmazást azonban a vármegye eddig is csaknem minden esetben megadván, az puszta alakisággá vált s igy fentartása nem lenne okadatolt. Nem kivan bővebb indokolást a törvényjavaslatnak az a rendelkezése sem, mely a törvényhatósági városokban a rendőrkapitányt jelöli ki elsőfokú kihágási biróúl, mint a ki ezekben a városokban a rendőri büntető bíráskodást, — a filloxera, a véderő és az ujabb mezőgazdasági munkás-törvényekbe ütköző kihágások kivételével — az összes kihágásokra nézve ma is gyakorolja. Némileg több megfontolással jár az elsőfokú kihágási biró kijelölése a rendezett tanácsú városokra nézve. E városokban az elsőfokú rendőri büntető bíráskodás joga— mint láttuk — meg van osztva a polgármester, a városi tanács (illetőleg ez által megbízott tisztviselő) és a rendőrkapitány között, olyanformán, hogy a közegészségügyi, részben az állategészségügyi, vízjogi, filloxera, mezőrendőri és az újabb mezőgazdasági munkás-törvényekbe ütköző kihágások felett a polgármester, az ipari és hasonló természetű kihágások felett a városi tanács, véderő-kihágások felett a tanács által megbízott tisztviselő, a többi kihágások felett pedig a rendőrkapitány gyakorolja a rendőri büntető hatóságot. A tanácsnak, mint collegialis alakzatú hatóságnak eJső fokon való bíráskodása ma is anomália számba megy, s igy a tanács elsőfokú bíráskodásának általánosítása már eleve kizártnak tekinthető. Fenmarad azonban az a kérdés, hogy a másik két hatóság, t. i. a polgármester és a rendőrkapitány közül a jövőt illetőleg melyikre ruházzuk az összes kihágási ügyekben való elsőfokú bíráskodást? Az ok, a mely miatt a polgármester és a rendőrkapitány közül az utóbbit hozom rendőri büntető bíróként javaslatba, főként az, hogy a kihágások túlnyomó nagy részének elbírálása jelenleg is a rendőrkapitány hatáskörébe tartozván, e hatóság a kihágási ügyek tárgyalásának és intézésének inkább gyakorlatában van s igy általános kihágási biróúl alkalmasabb szervnek Ígérkezik, mint a különböző közigazgatási ügyekkel egyébként is elfoglalt polgármester; továbbá hogy a rendőrkapitány mint élethossziglan kinevezett tisztviselő tárgyilagosabban, erélyesebben kezelheti a rendőrbirói hatalmat az időnkint választás alá eső polgármesternél; végül ez a megoldás a gyors intézkedés és végrehajtás biztosítása szempontjából is megfelelőbbnek mutatkozik. Figyelmet érdemel még, hogy az elsőfokú kihágási bíráskodást törvényhatósági városokban is a rendőrkapitány gyakorolja s ezek és a rendezett tanácsú városok között a rendőri büntető jogszolgáltatás tekintetében bizonyos egyöntetűség kívánatos. Az elsőfokú rendőri büntető bíráskodásra hivatott szervek megállapításánál jóval több alkalmat nyújt a vélemények elágazására azon közigazgatási hatóságok kijelölése, a melyekre e feladatnak másodfokon való ellátását kivánjuk bizni. A legfőbb kérdés, mely e pontnál eldöntést kivan, az

? vájjon a másodfokú bíráskodást egyéni vagy testületi alakzatú bíróságra bizzuk-e? Kétségtelen, hogy a másodfokú kihágási bíráskodás jogának az egész vonalon collegialis bíróságra ruházása mellett nyomós érvek hozhatók fel. Az egyéni szabadság védelmét a hatóság esetleges önkényével szemben, melynek a kihágási bíráskodásban bő tere nyilhatik, a társas bíróság eljárása jobban biztosítja. A bíróságnak ez az alakzata mindenesetre több biztosítékot tartalmaz továbbá a tekintetben, hogy az ügyek körültekintéssel, s a fenforgó sokoldalú körülKÉPVH. IROMÁNY. 1896—1901. XXXVI. KÖTET. 23