Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.

Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről

1049. szám. 151 A törvényjavaslat 2. §-ának abból a rendelkezéséből, mely csak az elsőfokúval egybehangzó másodfokú határozat ellen szóló felebbezést zárja ki s az elsőfokú határozatokról külön nem tesz említést, igen természetesen nem következik az, mintha a másodfokú hatósághoz ezentúl minden esetben lenne helye felebbezésnek, tehát azokban az ügyekben is, melyekben az elsőfokú hatóság ma végérvényesen határoz. Ilyenféle következtetésnek ellene szól már a törvényjavaslat idevágó rendelkezéseinek egész iránya, mely a mai hatósági fokozatok kevesbitését s a felebbvitel korlátozását tartja szem előtt. így önként érthető, hogy az ez idő szerint végérvényesen hozható elsőfokú határozatok, minők pl. a községnek a községi kötelékbe település nélkül való felvétel tárgyában hozott határozata (1886 : XXII. t.-cz. 12. §.) vagy a sorozó és felülvizsgáló bizottságok határozatai, a jövőben sem lesznek felebbezhetők. A teljes egyöntetűség s az ezzel járó könnyű tájékozódás érdekében kívánatos lett volna, hogy a felebbezéseknek ismertetett korlátozása kivétel nélkül kiterjedjen mindazokra az ügyekre, melyek a törvényjavaslat szabályozása alá esnek. Másfelől nem tagadható azonban, hogy ily átmenet nélkül való, gyökeres változás a mai helyzettel szemben talán túlságosan merésznek tűnhetett volna fel s aggodalmat támaszthatott volna azok körében is, a kik a javasolt korlátozás elvi helyességében nem kételkednek; továbbá, hogy az alsófokú hatóságok önállóságának és felelősségérzetének fejlesztése szempontjából is jogkörüknek bizonyos mértéket tartó, fokozatos erősítése helyesebbnek Ígérkezik, mint egy hirtelen fordulat, mely a viszonyok egyensúlyát könnyen megzavarhatná. Ama kevés számú kivétel miatt, melyet a 2 §-ban foglalt korlátozás alól teszünk, bonyodalomtól semmiesetre sem lehet tartani, sőt az a körülmény, hogy a felebbvitel korlátai a kivételekkel együtt egy törvényben lesznek — teljes világossággal — összefoglalva, a jelenlegi zavaros helyzettel szemben a tájékozódást még mindig rendkívül megkönnyíti. Első kivételül a magánfelek felebbezési jogkörére vonatkozó korlátozás alól a törvényjavaslat a vármegyei és városi törvényhatóságok bizottságának azon másodfokú határozatait állapítja meg, melyek a községek és rendezett tanácsú városok, illetőleg a törvényhatósági városok javadalmait, vagyonát és gazdászatát, valamint az ezek kezelése alatt álló alapokat érdeklik. A korlátlan felebbezési jognak fentartása ezekre az ügyekre nézve eléggé okadatolva van a közvagyont érdeklő határozatok kivételes fontosságával s azzal a törekvéssel, hogy a közvagyon gondozásának és felhasználásának módja minél szélesebb körű felügyelet és a közönségnek minél korlátlanabb ellenőrzése alatt álljon. • Második kivétel gyanánt a közigazgatási bizottságnak vízjogi engedélyezési ügyekben hozott másodfokú határozatai szerepelnek. Ezekben az ügyekben lényegileg mindig fontos idegen érdekek védelméről van szó, a mely védelem módja első sorban műszaki szempontokon fordul meg. Abban az esetben azonban, ha két egybehangzó határozat ellen a felebbezést kizárnók, épen a műszaki kérdések nagyon egyoldalú megítélésben részesülnének, sőt esetleg felülbirálat alá nem is kerülnének, mert csak az elsőfokú (alispáni, polgármesteri) határozat támaszkodik műszaki véleményre, a másodfokú hatóság (közigazgatási bizottság) ellenben külön szakértővel nem rendelkezvén, határozatában az ügy műszaki felülbirálatára ki sem terjeszkedhetik. Az ipari és kereskedelmi ügyek kivételét okadatolja az, hogy hazánk ipara és kereskedelme a fejlődésnek úgyszólván kezdetén áll, s ilyen helyzetben mindaddig, mig a viszonyok teljesen meg nem szilárdulnak, az ipari és kereskedelmi élet fejlesztése és az iparpártolási tevékenység nagyrészben magának a kereskedelmi kormánynak feladata. Tekintve azonban, hogy nem elég az ipari és kereskedelmi politikának alapelveit általános rendelkezésekkel megszabni, hanem e politikai szempontoknak épen a konkrét esetekben kell érvényesülniök: szükséges, hogy az egyes ügyekben való felebbvitel is teljesen nyitva álljon a kereskedelmi