Képviselőházi irományok, 1896. XXXV. kötet • 1018-1039., CCCLXIX-CCCLXXII sz.

Irományszámok - 1896-1018. Törvényjavaslat, az 1896-1901-iki országgyülés tartama alatt a főrendiházban örökös tagsági jogot nyert családok névjegyzékének törvénybe iktatásáról

2 1018. szám. Melléklet az 1018. számú irományhoz. Indokolás, „az 1896—1901-iki országgyűlés tartama alatt a főrendiházban örökös tagsági jogot nyert családok névjegyzékének törvénybe iktatásáról'

4 szóló törvényjavaslathoz. A főrendiház szervezetének módosításáról szóló 1885. évi VII. t.-cz. végrehajtása iránt alkotott 1886. évi VIII. t.-cz. 4. §-ában foglalt meghagyásnak megfelelően van szerencsém az 1896—1901-iki országgyűlés tartama alatt örökös főrendiházi tagsági joggal felruházott családok névjegyzékének törvénybe iktatásáról javaslatot előterjeszteni. A törvényjavaslat szövegét illetőleg tisztelettel megjegyzem, hogy Lónyai Gábor és Elemér és törvényes utódai a magyar grófi méltóságot, s ezzel együtt úgy ők, mint egyenes leszármazás utján törvényes fiutódaik az örökös főrendiházi tagsági jogot Ö cs. és ap. Királyi Felségének Budapesten 1896. évi október hó 29-én kelt legfelsőbb elhatározásával nyerték; 1897. évi február hó 16-án Bécsben kelt az a legfelsőbb elhatározás, melylyel Ö cs. és ap. Kir. Felsége gróf Tisza Lajos grófi rangját unokaöcseseire: Tisza Istvánra, ifj. Tisza Kálmánra és Tisza Lajosra, valamint ezek törvényes utódaira kiterjesztette, s melylyel egyszersmind a nevezetteknek és egyenes leszármazás utján törvényes fiutódaiknak az örökös főrendiházi tagsági jogot adományozta; 1899. évi július hő 12-én Ischlben kelt az a legfelsőbb elhatározás, melylyel gróf Zelanka-Zelénski Róbertnek és törvényes utódainak a magyar grófi méltóság, s ezzel egyúttal neki és egyenes leszármazás utján törvényes fiutódainak az örökös főrendiházi tagsági jog adományoztatott; 1896. évi november hó 5-én Bécsben kelt az a legfelsőbb elhatározás, melylyel Ő cs. és ap. Kir. Felsége szamosujvárnémetii Dániel Ernőnek és törvényes utódainak a magyar bárói méltóságot s ezzel együtt neki és egyenes leszármazás utján törvényes fiutódainak az örökös főrendiházi tagsági jogot adományozta; végül 1899. évi január hó 4-én Bécsben kelt az a legfelsőbb elhatározás, melylyel Ő cs. és ap. Kir. Felsége dr. bajsai Vojnits Istvánnak és törvényes utódainak a magyar bárói méltóságot s ezzel együtt neki. és egyenes leszármazás utján törvényes fiutódainak az örökös főrendiházi tagsági jogot adományozta.