Képviselőházi irományok, 1896. XXXIV. kötet • 980-1017. sz.

Irományszámok - 1896-992. A közgazdasági bizottság jelentése, "az "Adria" magyar kir. tengerhajózási társasággal kötött szerződés beczikkelyezéséről" szóló 979. számú törvényjavaslatról

992. szám. 27 zetbe jutott. A társaság alapításánál felmerült visszáságok, az ismeretlen üzlet megkezdésével járó nehézségek, saját hajóinak csekély száma, a bérelt hajók üzeménél mutatkozó veszteségek, a tengeri hajókban beállott túlkínálat, a mi a fuvardíjak rendkívüli csökkenését vonta maga után, arra az eredményre vezettek, hogy a társaság a második üzletévet 522.513 korona 72 fillér veszteséggel zárta, a melyhez a 3-ik évben további 27,139 korona 82 fillér veszteség járult. Kitűnt, hogy a hajóépítés terén ez időben beállott nagy haladás következtében a társaság hajói nem birnak már azzal az értékkel, a melylyel beszereztettek; ezek értékének jelentékeny részét 3,759.492 korona 94 fillérből 1,220.502 korona 94 fillért le kellett irni. Le kellett írni a társaság mérlegében szereplő, a szerződés megváltásáért fizetett 676.800 koronát tevő tételt, mint a melynek nem volt reális értéke. A társaság belső sanálásának az volt a pénzügyi eredménye, hogy ötmillió korona alaptőkéjének felét elvesztette. A társaság ezen pénzügyi bajaival szemben a kormány azon alternatíva elé jutott, hogy vagy elnézi ezen, kivitelünket szolgáló egyetlen hajózási társaság tönkremenetételét, a mi ily helyzetben a szerződés tartama alatt bizonyára beállott volna, vagy pedig módot nyújt arra, hogy a társaság rendes járatait nagyobb mérvben teljesíthesse saját gőzöseivel és megadja az államsegély felemelésével, a lehetőséget a társaság anyagi helyzetének megjavítására és a társaság megélhetésére. Az ez irányban megindított és nagyon hosszan tartott tárgyalások az 1886. május 15-ikén kötött új szerződésre vezettek. A törvényjavaslat indokolása, a melylyel a kormány a társasággal kötött szerződést az országgyűlés elé terjesztette (1884—1887. évi országgyűlés, Képviselőház, Irományok XIV. kötet 487. szám), nyíltan kifejezést adott azon kényszerhelyzetnek, melynek nyomása alatt az új szerződés köttetett, a midőn kifejtette, hogy a társaság az újabb időben erélyes, körültekintő működés által a magyar kereskedésre és Fiume emelkedésére nézve nagy szolgálatot tesz, az igazgatásánál újabb időben meghonosított nagyobb takarékosság és pontosság daczára azonban a jelenleg biztositott 300.000 korona évi állami segély mellett még csak a fennálló szerződési pontozatoknak sem tudna megfelelni, különösen a tőkéjéből történt 2,500.000 korona leírása (illetve elvesztése) után, nem szerezhetne újabb hajókat, a tulajdonában levő hét hajóval pedig alig teljesíthetné azon járatokat, a melyeket a szerződés értelmében és forgalmunk érdekében teljesítenie kellene, úgy hogy ily körülményekkel szemben a társaság kiviteli forgalmunk és Fiume nagy hátrányára vagy tönkre menne, vagy a törvény által szentesitett szerződés több fontos pontja alól kivitelűnk nagy hátrányára fel kellene menteni. A midőn tehát a kormány — mondja az indokolás — a társaság kérelmére az eddigi szerződés módosítása végett tárgyalásokba bocsátkozott, tisztában volt az iránt, hogy egyrészt az Adria fentartása érdekében az államnak a jövőre nézve nagyobb terheket kell magára vállalnia azzal, hogy az állami segélyt felemeli, másrészt, hogy az Adriát ezen esetleg felemelendő nagyobb segélylyel szemben aránylag ugyan nem lehet sokkal nagyobb teljesítményre szorítani, hanem inkább arra kell törekedni, hogy a társaság vagyonilag és hajóinak száma tekintetében annyira erősbödjék, hogy ez által a magyar forgalmi érdekek követelményeinek biztosan megfelelni képes legyen. A havi rendes járatok száma tizenegyről tizenkettőre emeltetett. (2. §.) A fiumemarseillei járat, a mely a magyar forgalom érdekében egészen közönyösnek bizonyult, elhagyatott, ellenben a liszt- és gabonakivitel érdekében Londonba, Hullba és Leithbe havonként egy járat helyett kettőre köteleztetett a társaság, valamint egy új járatra Fiuméből Rouenba, vagy. Havreba, vagy Dunkerqueba. A rendes járatokon felül kötelezettséget vállalt a társaság (3. §.), hogy a kormány kívánságára, — feltéve, hogy az adriai tengeren rendes hajózási vonalak első osztályú gőzösein fennálló gőzhajózási fuvardíjak mellett legalább fél hajófuvar van biz4*