Képviselőházi irományok, 1896. XXXIV. kötet • 980-1017. sz.

Irományszámok - 1896-1006. Törvényjavaslat a torontáli helyi érdekű vasutak és a Torontál vármegyei útalap pénzügyi viszonyainak rendezéséről

1006. szám. 221 sági gépgyár és a jéggyár, melyekről a társaság sok ideig abban a vélekedésben volt, hogy ezek az üzemek reá nézve nyereségesek, tényleg állandó veszteséggel dolgoztak s az azokba befektetett 200.000 korona a társaság fennállő váltótartozásának egyik részét képezi. Legtöbb eredményt várt azonban a vasúttársaság a vasúti hálózat jövedelmeinek fokozásától. E czélból ügynöki szerződést kötött az Országos Raktárházak Részvénytársasággal abban a reményben, hogy ezen ügynökség működése által versenyzett vonalainak forgalmát nemcsak megtarthatja, hanem versenyintézkedésekkel a torontáli helyi érdekű vasutak javára forgalmakat teremthet. A számítás mindkét irányban balul ütött ki, mert az alkalmazott versenytarifák és refactiák a torontáli vasutak bruttó bevételeit apasztották a nélkül, hogy a nyert forgalom csak megközelitő ellenszolgáltatást hozott volna. így történt aztán, hogy az Országos Raktárházak Részvénytársaságnak fizetett tetemes ügynöki díj nemcsak a bevételek szaporítására nem vezetett, hanem a vasúttársaság üzleti számlájának igen súlyos terhelő tételévé vált; a refactia-leszámolás pedig, mely rendszerint későbbi üzletévekre maradt, —miként ez a szakközegeim közreműködésével készült 1899. évi mérlegből kitűnik —, a társaság üzleti számláját oly módon rontotta meg, hogy a társaság, minden mástól eltekintve, már ezen viszonyból folyólag is tetemes veszteségeket kellett, hogy szenvedjen. így állott a helyzet 1899. év derekán, a midőn a vasúttársaság azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy a félévi üzleteredményében mutatkozó deficit fedezése czéljából részére 400.000 korona előleget bocsássak rendelkezésére. Ezzel adva lévén a felügyeleti hatóság részére a beavatkozás joga, haladéktalanul szigorú vizsgálatot indítottam meg, az előleg iránti kérelmet azonban nem véltem teljesíthetőnek, mert a vizsgálat folyamán csakhamar arra az eredményre jutottam, hogy ez által a társaság helyzetén segítve nem volna. Minden intézkedést megtettem azonban a végből, hogy a bekövetkezett zavar továbbterjedése megakasztassék és a mellett, hogy a társaság ügyvitelét közvetlen ellenőrzés alá helyeztem, a mennyire lehetett, gondoskodtam arról, hogy a kezelésben a szükséges takarékosság honosíttassák meg, á társaság hátralékos követelései behajtassanak, végül, hogy tüzetes tanulmány tárgyává tétessenek azok a módok és eszközök, melyekkel a társaság pénzügyi zavarai rendezhetők és szilárdabb alapokra fektethetők lennének. Kívánságomra felbontatott a társaságot terhelő ügynöki és refactia-szerződés; megindittattak a tárgyalások a temesvár-mődosi helyi érdekű vasúttal fennálló üzleti szerződés megszüntetése iránt; reducáltattak a társaság terhes melléküzemei és szigorú ellenőrzés lépett életbe az anyagbeszerzés körül, tekintve, hogy a társaság készletei az előző években a rendes üzem szükségletét jelentékenyen meghaladó mértékre emelkedtek fel. A főfeladat azonban a társaság helyzetének végleges szabályozása volt. Mindenekelőtt tisztába kellett jönni azzal, vájjon nem érkezett-e el az ideje annak, hogy a társasággal szemben az engedélyokirat értelmében rendelkezésre álló kényszereszközök alkalmaztassanak. A vizsgálat adatai szerint kitűnt ugyan, hogy a társaság kezelése s különösen annak pénzügyi szolgálata a követelményeknek meg nem felelt, olyan tény és olyan körülmények azonban nem merültek fel, a melyek arra, hogy a társaságot a kormány vonja felelősségre, kellő jogalapot szolgáltattak volna. Ettől eltekintve, a közigazgatási zárlat alkalmazása nem látszott czélszerűnek, mert ez által a meglevő bajokon segíteni, nevezetesen pedig a társaság adósságait rendezni lehetséges nem lett volna; ellenben a közigazgatási zárlat, melynek alkalmazására különben jogalap nem is kínálkozott, igen könnyen a társaság hitelének megrendü-