Képviselőházi irományok, 1896. XXXIV. kötet • 980-1017. sz.

Irományszámok - 1896-1001. A közigazgatási bizottság jelentése "az állami gyermekmenhelyekről" szóló 997. sz. törvényjavaslat tárgyában

1001. szám. magasztos, hogy a törvényhozás bizonyára minden alkalommal készségesen fogja a kormánynak a szükséges pénzbeli eszközöket rendelkezésre adni. Üdvös eredményt várunk a most életbe léptetendő állami intézményektől abban a tekintetben is, hogy előreláthatóan némely egyesületük, melyek eddig a talált és elhagyott gyermekeknek megmentése és ellátása körül kiváló buzgósággal és sikerrel működtek, tevékenységüket ezután hasonló nemes buzgósággal és remélhetőleg hasonló sikerrel a hét éven felüli gyermekeknek nevelésére és erkölcsi megmentésére fogják forditani. A törvényjavaslat természetszerűen ott kezdi a gyermekvédelem munkáját, hogy a talált, vagy bármely ókból elhagyott, vagy elhagyottnak nyilvánitott csecsemőt az állami menhelynek oltalmába adja és azután 7-ik életévének betöltéséig gondozza; de kétségen felül áll, hogy a 7 évet meghaladott gyermekek még mindig védelemre, sőt némely tekintetben fokozott védelemre szorulnak. Ez az a pont, a melyre ezután a községeknek és egyesületeknek, valamint az egész társadalomnak emberbaráti tevékenységét irányitani kell. Tárgyalásaink során beható eszmecsere után arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a Sándor István-féle hagyományból keletkezett és a belügyministerium felügyelete alatt levő alap a minden kétségen kivül álló mens fundatoris értelmében a gyermekmenhelyek czéljára fordítható. Ugyanis a hagyomány magában nem volt elegendő, hogy azt a czélt, melyet az alapító eredetileg kijelölt, egész terjedelmében megvalósítsa. Ennek a czélnak: a gyermekmentésnek megvalósítására a hagyományozó két feladatot tűzött ki: 1. »szülésháznak (Geburtshaus)«, 2. »a szülőiktől elhagyott és talált gyermekek« befogadására alkalmas háznak (Findlinghaus) felállítását. Időközben az első feladat, t. i. a »szülésházak« felállítása feleslegessé vált, mivel Budapesten a klinikák ennek a feladatnak nemcsak kielégítő, de mintaszerű módon tesznek eleget. Ha már most a hagyományozó maga substituált volna más czélt, arra az esetre, ha eredeti terve kivihetetlennek bizonyulna, akkor aggály merülhetne fel abban a tekintetben, vájjon jogosult-e az alapítványnak valamely megközelítő czélra való felhasználása? Minthogy azonban ez az eset fenn nem forog, ellenben a hagyományozó a hagyománynak felerészét kifejezetten a talált gyermekek ápolására kívánta fordíttatni, világos, hogy jogosult az az eljárás, mely szerint az egész összeg a legközelebb eső czélra, a mely a hagyományozó által megjelölt czéllal nemcsak rokon, de mondhatni azonos, fordittassék. Utalunk egyébként arra, hogy ily természetű praecedensünk már volt. Külföldi tapasztalatok is mutatják, hogy a gyermekmentés és gyermekvédelem czéljaira régebben, egészen más társadalmi, népesedési és gazdasági viszonyok között tett alapítványok felhasználása az időknek folyamán szükségképen az eredeti intenciónak köteles figyelembevételével, de a változott külső viszonyoknak megfelelően módosulni szokott, a nélkül, hogy e miatt jogi aggályok felmerülnének. A törvényjavaslat megokoló részében felemlíti, hogy Budapest főváros 1897-ben 100.000 frtnyi alapítványt tett oly czélból, hogy ez az összeg a fővárosban létesítendő gyermekmenhelynek első alapja legyen. A belügyminister bejelentette, hogy a főváros törvényhatóságával tárgyalások folynak a végből, hogy a nevezett alapítvány is a Budapesten létesítendő állami gyermekmenhely czéljaira átengedtessék. Az ügynek új és complicált voltára való tekintettel és figyelembe véve azokat a nehézségeket, melyek a már működő hasonló természetű intézményeknek átalakításával járnak, de különösen a végből, hogy az annyira kívánatos és számtalanszor sürgetett intézménynek minél rövidebb időn belül való felállítása megkönnyittessék, nem tartjuk kifogásolhatónak azt a felhatalmazást sem, melyet a végrehajtási rendeletek tekintetében a törvényjavaslat 6-ik szakasza a belügyministernek biztosit. Annál megokoltabb ez a felhatalmazás, mivel úgy a rendeleteknek tartalmáról, mint a törvény végrehajtásának összes módozatairól és eredményeiről a KÉPVH. IROMÁNY. 1896—1901. XXXIV. KÖTET. 26