Képviselőházi irományok, 1896. XXX. kötet • 855-882., CCCXIX-CCCXXIX. sz.
Irományszámok - 1896-858. Törvényjavaslat a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárról
858. szám. 88 1-ső melléklet a 858. számú irományhoz. Indokolás, „a gazdasági munkás- és cseléd-segélypénztárról" szóló törvényjavaslathoz. A munkásnak a testi erő érvényesitése, munka által kell a szükségletei fedezésére megkivántató jövedelemről gondoskodnia s munkája béréből kell megtakarítania azt a tőkét, mely erejének megfogyatkozása idejére pótolja a megcsökkent vagy elmaradt munkabért, A jövedelemből való megtakarítás azonban tényleg nem áll arányban annak szükséges voltával. Noha minden munkás tudja, hogy erejének teljessége idejében kellene a munkaképtelenség napjaira egy kis tökét gyűjtenie: mégis a munkásoknak igen kis része képes azt megvalósitani. Ennek az az egyik oka, hogy abban az időszakban, a mikor erejének fogyatkozás nélkül való teljességében a munkás legtöbbet képes keresni: épen abban az időszakban van legtöbb kiadása is. A családalapítás, a gyermekek ellátásának költségei erősen igénybe veszik a jövedelmet, a melyet ezeken felül ez időtájt élettapasztalatok hiányában még sokszor a könynyelmű költekezés is erősen megcsappant. A másik ok a mezőgazdasági munkásoknál az, hogy a jövedelem többletét félretenni hiányzik egyfelől az alkalmas mód, másfelől meg a. szorgalmat s takarékosságot nem igen serkenti a gyarapodás biztosított reménye. Nem egészen a munkás egyéni hibája tehát az, hogy munkaképtelenségének idejére tisztességes megélhetését magárahagyottan biztosítani nem tudja, minélfogva nemcsak gazdasági, hanem társadalmi s nemzeti szempontból is kell, hogy a törvényhozás, a mely ily támogatásra képes és hivatott is, e részben a munkásoknak segélyére legyen. A támogatásra szoruló gazdasági munkások és munkáscsaládok segélyezésének ügyét akarja a most beterjesztett javaslat szolgálni. Mielőtt a javaslat intézkedéseinek részletes megokolására áttérnék, általánosságban hangsúlyozni kívánom, miszerint a szervezet megalkotásánál s egészben a javaslat elkészítésénél nem az a czél lebegett előttem, hogy a külföldi példák ismerete s a külföldi intézményeknél szerzett tapasztalások mérlegelése után egy, elméleti szempontból ideális, minden apró részletre kiterjedő javaslatot adjak, hanem az, hogy a külföldi példák és tapasztalatok felhasználásával olyan intézmény megalkotásáról szóljon javaslatom, a milyenre nálunk ez idő szerint szükség van s a milyet nálunk meg lehet valósítani. Kevésbbé lett volna fáradságos valamely külföldi intézmény szervezetét átvennem s rendbe foglalnom mindazt, a mit az elmélet a munkásbiztositás tekintetében helyesnek elfogadott: ámde viszonyaink között nem n*