Képviselőházi irományok, 1896. XXIX. kötet • 827-854., CCXCVII-CCCXVIII. sz.
Irományszámok - 1896-834. Törvényjavaslat az állatorvosi közszolgálat államositásáról
84 834. szám. tások és hiányok utólag megállapittatnak s még a legerdyesebb védekezés sem képes pótolni a mulasztások következményeit. Mindezeken kivül lényeges hibája a jelen szervezetnek az is, hogy az állatorvosi közszolgálatot legutolsó fokon, vagyis ott, a hol az állategészségügy általános érdekeivel, az egyesek magánérdeke s a hatóságok kötelessége érintkezésbe jön, oly egyének látják el, kik a kellő független állással éppen azokkal szemben nem rendelkeznek, a kikkel szemben arra legnagyobb szükségük van. A dolog természetében rejlik ugyanis, hogy egyes állatjárványok megelőzésére vagy elfojtására igen sokszor oly rendszabályok szükségesek, a melyek által az egyesek akaratszabadsága és teljes rendelkezési joga a köz érdekében bizonyos irányokban megszotittatik vagy kényszeríttetik, mint a forgalmi zárlatok esetén, különféle fertőtlenítések elrendelése alkalmával stb. s nagyon természetes, hogy ott, a hol az állategészségügyi rendészet fontossága még nem hatotta át teljesen a közvéleményt, sokszor talál ellenzésre, tűnik fel zaklatónak és ad okot a kijátszásra minden oly rendszabály, mely korlátozza az egyeseknek vagy egyes községek, vidékek lakosainak állataiban rejlő vagyonuk feletti szabad rendelkezését. Ily rendszabályok végrehajtását sikeresen csak oly egyének végezhetik, kik úgy a helyi hatóságokkal, mint a közönséggel szemben megkivántaió függetlenséggel rendelkeznek. Nyilvánvaló tehát, hogy az állategészségügyi rendészet érdekeit oly állatorvosok, a kiket anyagi erejük és az ügy iránti érdeklődésükhöz képest az önkormányzati körök alkalmaznak s kik ennélfogva a feladatuk által feltételezett független állással nem bírnak, sikeresen meg nem védhetik. Azon jelenségek, a melyeket mint a múlt tapasztalatait és a jelenleg fennálló rendszer hiányait felsoroltam, azt hiszem, minden kétséget kizárólag megszabják az egyedül helyes irányt, a melyben állategészségügyi rendészetünket fejlesztenünk kell. A fejlesztésnek ezen egyedül helyes irányát én az állatorvosi közszolgálat államosításában, vagyis abban látom, hogy az állategészségügyi szakszolgálat ellátására a kormánynak közvetlenül alárendelt, helyi és személyes befolyásoktól független, kellően fegyelmezhető, a mutatkozó szükséghez képest elhelyezhető és elegendő számú állatorvos álljon rendelkezésére. De a fent elmondottakon kivül még egy figyelmen kivül nem hagyható momentumot óhajtok kiemelni. Mint tudva van, hazánkban eddig két izben mutatott fel határozott eredményt az állategészségügyi rendészet, t. i. a keleti marhavész és a ragadós tüdőlob kiirtásával. Ezen betegségek kiirtása mindkét esetben csak úgy volt eszközölhető, hogy a kincstár kártalanítást nyújtott mindazon állatokért, a melyek ezen betegségek vagy azok gyanúja miatt kiirtattak. Az egész művelet ennélfogva a kincstárt igen jelentékeny összeg erejéig igénybe vette. Elengedhetetlenül szükséges volt tehát, hogy az ezen kártalanítási eljárás folyamán felmerülő és az államkincstárt terhelő költségek alakulására azok a szakközegek is befolyhassanak, a kik a kormány közvetlen felügyelete és rendelkezése alatt állanak és a kiktől az egyesek kártalanítási igényének biztosítása mellett az államkincstár érdekeinek szigorú védelme is joggal el volt várható. Ennélfogva mindkét betegség irtását eddig is a kormány szakközegei, az állami állatorvosok végezték. • Nem lehetetlen, hogy a közel jövőben, egyéb fertőző betegségek hasonló irtásának szüksége merül fel s nevezetesen a gümőkór az, mely ma már igen nagy veszteségeket okoz állattenyésztésünknek és a melynek további terjedése ellen és elfojtása érdekében kénytelenitve leszünk a tőgy-tuberculosisban beteg teheneknek állami kártalanítás mellett leendő fokozatos kiirtását megkezdeni, mivel a nyugoti államokban már rég felmerült a rendszeres védekezés szüksége, sőt némelyik törvényes intézkedéseket is tervez már ez irányban. Ezzel a veszélylyel szemben aligha térhetünk ki azon kényszer alól, hogy állatkivitelünk
