Képviselőházi irományok, 1896. XXIX. kötet • 827-854., CCXCVII-CCCXVIII. sz.
Irományszámok - 1896-834. Törvényjavaslat az állatorvosi közszolgálat államositásáról
834. szám. 81 t.-cz. igen részletes és az állategészségügy minden momentumára kiterjedő intézkedéseket tartalmaz, a melyekben hosszú időre le vannak téve az állategészségügyi viszonyok javulásának és egészséges fejlődésének alapjai. Azonban bármily helyes elveket állapit is meg ez a törvény, ha azok alkalmazása s az azokat megvalósitni hivatott törvényes intézkedések végrehajtása nincs kellőleg biztositva, azok kedvező hatása sem közvetlenül az állategészségügyi rendészetben, sem közvetve az állattenyésztés terén eléggé nem érvényesülhet. Nem abban keresendők tehát állategészségügyi rendészetünk hiányai, mintha feladatai megfelelő törvényes rendelkezésekkel nem volnának helyesen kitűzve, hisz mint rámutattam, az állategészségügy rendezéséről szóló 1888 : VII. t.-cz. e tekintetben eléggé czélszerű s a mai viszonyoknak is eléggé megfelelő rendelkezéseket tartalmaz, — a baj oka nem itt, hanem abban keresendő, hogy fennálló állategészségrendészeti törvényeink s szabályaink végrehajtása nincs az egész vonalon kellően biztositva. Nincs egy megfelelő számú, minden tagjában megfelelő képzettségű, czéltüdatosan s egységes vezetés mellett működő állatorvosi karunk, melynek szakismerete és ügybuzgalma által támogatva, kormányzatunk az állategészségügyi rendészetnek a fennálló törvények és szabályokban előirt feladatait megoldhatná. Mert figyelembe kell venni, hogy az állategészségügyi igazgatás lépten-nyomon olyan jelenségekkel kell, hogy számoljon, a melyek a ma már magas fejlettséget ért állatorvosi tudomány tárgyai lévén, csak e tudományban speciálisan kiképzett egyének az állatorvosok előtt ismeretesek. Ennélfogva az állategészségügyi igazgatás terén különösen fenforog annak a szüksége, hogy a hatóságok az állatorvosi tudományban kellően kiképzett és jártas szakemberek által támogattassanak; legfőként attól függ tehát az állategészségügyi igazgatás sikere, miként van biztositva ezen szakemberek közreműködése, miként van szervezve a hatóságokkal való együttműködése. És mivel- Magyarországon ezen hatósági állatorvosi szolgálat, mint azt alább részletesen kimutatom, nincs ugy szervezve, hogy az állatorvosi szaktudomány mindenkor és mindenütt hathatós támogatója és irányitója lehetne az állategészségügyi igazgatásnak, az állategészségügyi rendészet hiányainak oka legelső sorban e szakszolgálat szervezetlenségében rejlik, ugyanazért a hatósági állatorvosi szolgálat, vagyis az u. n. állatorvosi közszolgálat rendezése és megfelelő szervezése az egyetlen eszköz, melylyel állategészségügyi viszonyaink hiányain segíteni lehet. Ezt az eszközt pedig még áldozatok árán is meg kell szereznünk, mert ha önmagunk nem is támasztanánk az eddiginél fokozottabb igényeket álategészségügyi viszonyainkkal szemben, de a kőzépeurópai állatkereskedelem terén, melyre állattenyésztésünk utalva van, ez idő szerint már az állattenyésztés általános emelése folytán oly erős versenynyel állnak szemben, hogy csak a fejlettebbb s kifogástalan állategészségügyi rendészet garantiáival leszünk képesek megváltoztatni azt a rideg álláspontot, melyet állat-exportunkkal szemben az érdekelt külállamok mostanig elfoglaltak s a melyet főleg állategészségügyi rendészetünk hiányosságaival indokoltak. Hogy azonban jelenlegi állategészségügyi rendészetünk, illetve állatorvosi közszolgálatunk hiányait megismerjük — s különösen, hogy a rendezés irányát megállapíthassuk — de azért is, hogy a törvényjavaslatban a rendezés tekintetében lefektetett elvek kellőleg méltányolhatok legyenek, nem hagyhatom érintés nélkül a multat s a múltban szerzett tapasztalatokat. Magyarország állategészségügyi rendészetének különben egész története csak az utolsó egynehány évtizedre szorítkozik. A helytartótanács még nem ismerte el az állategészségügyi rendészet külön jogosultságát s együtt kezelte azt a közegészségügygyei. Gondoskodott ugyan óvó rendszabályokról az akkor pusztító keleti marhavész ellen, de ezen rendszabályok alkalmazására még nem állat-, hanem emberorvosokat alkalmazott. De hiszen akkor még jóformán nem KÉPVH. IROMÁNY. 1896 1901. XXIX. KÖTET. H
