Képviselőházi irományok, 1896. XXIX. kötet • 827-854., CCXCVII-CCCXVIII. sz.

Irományszámok - 1896-847. Törvényjavaslat a termelők és a dohánykertészek közötti jogviszonyok szabályozásáról

160 x 847. szám. Melléklet a 847. számú irományhoz. Indokolás, „a termelők és a dohánykertészek közötti jogviszonyok szabályozásáról" szóló törvényjavaslathoz. A munkaadók és a mezőgazdasági munkások közötti jogviszonyok szabályozásáról szóló törvényjavaslatom előterjesztése alkalmával volt szerencsém jelenteni, hogy azon törvényjavaslat által a munkásügyekben szükséges törvényhozási alkotások kimerítve nincsenek. Az 1898 : II. t.-cz. életbelépte után előterjesztettem azon javaslatokat, melyek nyomán az 1899 : XLI. és XLII. törvényczikkek megalkottattak: ezúttal pedig a gazdasági munkások egy különleges részének, a dohánykertészeknek és munkaadóiknak jogviszonyai szabályozására nézve van szerencsém javaslatomat előterjeszteni. Annak, hogy ezekre nézve külön javaslatot terjesztek elő, nem az az oka, mintha ezek jogviszonyaira elvileg nem lenne az 1898 : II. t.-cz. hatálya kiterjeszthető, hanem az, hogy itt oly különleges viszonyok fordulnak elő, melyek különleges szabályozást igényelnek s ha e szabályozást mellőzzük, az eddigi állapotok az 1898 : II. t.-cz. megalkotása daczára továbbra is fenmaradnának. A dohánykertészek ügyének szabályozását minden érdekelt tényező t régebben sürgeti. A kérdés számtalan esetben való nyilvános tárgyalása, a felterjesztések, panaszok, az elbírált ügyek, helyi adatgyűjtés nyomán tehát bőséges anyag állott rendelkezésemre a javaslat elkészítésénél s igy módomban volt az érdekeltek jogos igényeit számba venni. Kétségtelen, hogy az egyik-másik részről felhangzott kívánalmakat javaslatom nem mindenben valósítja meg, — de a javaslat elkészítésével csak az lehetett czélom, hogy a termelő és a dohánykertész érdekét összhangba hozva, biztosítsam a jogos igényeket. Nem kerülte el figyelmemet az az óhajtás, hogy a dohánykertészek gazdasági cselédeknek minősíttessenek s a cselédtörvény hatálya alá helyeztessenek. Tagadhatatlan, hogy nemcsak a termelő, hanem a dohánykertész érdeke szempontjából is sok komoly érv hozható fel ez óhajtás indokolására, mindazonáltal tartózkodnom kellett ily álláspont elfoglalásától, mert felfogásom szerint a dohánykertész és a termelő között létrejött szerződés nem szolgálati szerződés, s igy ez a jogviszony nem vonható a cselédi viszony szabályozására vonatkozó törvény hatálya alá. E megjegyzéssel egyben jeleztem azt is, hogy azok a gazdasági cselédek, a kik a dohánytermeléssel foglalkoznak, nem esnek a dohánykertész fogalma alá s ide csak u. n. részeskertészek tartoznak, a kik a beváltási ár bizonyos részeért s e mellett egyéb javadalmazásokért szerződnek a dohánytermelésre.