Képviselőházi irományok, 1896. XXIX. kötet • 827-854., CCXCVII-CCCXVIII. sz.
Irományszámok - 1896-840. A zárszámadás-vizsgáló bizottság jelentése a m. kir. állami számvevőszéknek, a magyar korona országainak 1888-tól 1897-ig terjedő tiz évi és 1868-tól 1897-ig terjedő harmincz évi államháztartása eredményéről szóló jelentései tárgyában
840. szám. 133 Ezen harmincz éves háztartás alatt a kiadásoknál az államkormányzat minden ágában észlelhető emelkedésekből a jelentősebbeket kiemelve, találjuk, hogy a belügyi kormányzat szükséglete, a mely az alkotmány helyreállítása utáni első években 9ya—íoya millió forintot tett t 1872-től kezdve 7—8 millió forintra szállott alá, mert a törvénykezési rendszer megváltoztatása folytán a költségek jelentékeny része az igazságügyi tárczához ment át, de már 1884—85-ben ismét meghaladja a 9 milliót s azóta folytonosan 10—15 milliót meghaladó összegekre emelkedett. Aránylag nagyobb a kereskedelemügyi tárcza szükségleteinek emelkedése, melyek — ide nem értve a közutak fentartását — Y 2 m iHió forintról több, mint 3 millió forintra emelkedtek. A közutak fentartására fordított kiadások 2—4 millió forint között váltakoznak. A főldmívelésügyi ministerium közigazgatási költségei 1868-ban valamivel többet tettek 1 /z millió forintnál, mig 1897-ben már a d 1 ^ millió forintot meghaladták. A vallás- és közoktatásügyi ministerium szükséglete 30 év alatt megtízszereződött s 1897-ben meghaladta a 10 millió forintot, főleg a tanügynek minden fokon állandó fejlesztése folytán. Horvát-Szlavonországok béligazgatási szükségletei is állandó emelkedést mutatnak: 1871-ig alig baladták meg a 2 millió forintot, 1872 —1876-ig jóval túlemelkedtek a 4 millió forinton, azóta pedig 7—9 millió forintnál is többet tettek. Az állam nyugdíjterhe, mely az 1868. évi zárszámadás szerint 2*864 millió forintot tett, az újabban alkotott nyugdíjtörvényeknek az igényjogosultakra nézve kedvezőbb rendelkezései folytán következetesen emelkedett, s az 1897. évben már 8*416 millió forintot tett. Az államháztartás összes tiszta költségei 1868-tól 1897-ig évi 111 millió forintról évi 261 millió forintra emelkedtek. Ennek a nagy szükségletnek megfelelő fedezetet is kellett teremteni. Legdúsabb jövedelmi forrása az államnak az egész idő alatt az egyenes adók voltak. 1868-ban, midőn csak négy egyenes adónem létezett,* a zárszámadás a tiszta bevételt 58 millió forinttal mutatta ki. A későbbi években egyes régi adónemek emelése és újak létesítése által ez állam bevétele 1897-ben már meghaladta a 1081/2 millió forintot. Az egyenes adók után a fogyasztási adók azok, a melyekből az állam legnagyobb jövedelmet merítette. E czímen a tiszta jövedelem az első években 12—13 millió forint körül volt. 1897-ben már 77 millióra növekedett a jövedelem. Igen jelentékeny jövedelmi forrást találunk a bélyeg jogilletékek és díjakban is, a menuyiben a tiszta jövedelem e czímeken 1868—1897-ig IO72 millió forintról 38—39 millió forintra emelkedett. Állandó emelkedés mutatkozik a dohányjövedéknél is, a mely czímen a tiszta jövedelem, mely 1876-ig 14—15 millió körül forgott, 1897-ben már a 30 millió forintot meghaladta. A lottó és sójövedék az egész idő alatt csekély változást mutat, az állami jószágok bevételei pedig általában véve csökkentek. A posta, távírda és távbeszélő karöltve fejlődik a nemzetgazdasági és közművelődési viszonyokkal. 1897-ben a felesleg már 5 millió forintra növekedett. Az állami erdők a tervszerű kezelés által pénzügyileg is eredményessé váltak. Mig 1868-ban 1.194 millió forint volt csak a tiszta jövedelem. 1897-ben már a 3 millió forintot is meghaladta. A vasulügy fejlődése minijárt az alkotmány helyreállítása után indult meg. Ettől az időtől az állami vasutak fokozatos építésével és más már létező vasutak megváltásáról az egész országban kiterjedő hatalmas hálózat létesült, mely a kincstárra nézve is igen fontos tényezővé vált. Ugyanis még: 1870. évben a bevétel 2.604 millió frt, a kiadás 1.446 millió frt, a felesleg 1.558 millió frtot tett, 1897. » > i 94.748 » » > » 60.691 » » » » 34.057 » forintra szaporodott.
