Képviselőházi irományok, 1896. XXIX. kötet • 827-854., CCXCVII-CCCXVIII. sz.

Irományszámok - 1896-836. Törvényjavaslat az 1884. évi XVII. törvényczikk 50. §-ának a megrendelések gyüjtésére vonatkozó rendelkezései módositásáról

836. szám. 121 Más kamarák a megrendelés gyűjtést előzetes felhívás nélkül oly árúkra javasolták megengedni, melyeket az országban egyáltalában nem, vagy csak kis mértékben termelnek, mi a vidéki ipart úgy sem veszélyeztetné. Ez alapon főkép csak kivételes fogyasztás tárgyát képező árukat hoznak javaslatba, mint asbest, alabástrom, déli gyümölcs stb. Tekintetei azonban arra, hogy viszás volna a külföldi ipar- és kereskedelemnek oly kedvezményt biztosítani, mely á hazainak meg nem adható, nem jöhetett figyelembe e javaslat, annál kevésbé, mert hazai kereskedelmünk érdekében áll az, hogy külföldi czikkek belföldi elhelyezésében és szétosztásában hazai kereskedelmünk is részt vegyen. Javasolták egyes kamarák, hogy a mezőgazdaságot érintő czikkekre is teljesen szabad maradjon a megrendelés-gyűjtés. Ilyen czikkek volnának: a gazdasági gépek, a mezőgazdasághoz, szőlészethez, borászathoz szükséges anyagok és készülékek, vetőmagvak, trágyaolajpogácsa, ponyvák, zsákok stb. Ennek a javaslatnak figyelembe vétele azonban épen a mezőgazdasági érdekeltség, még pedig a földmívelésügyi minister úr állásfoglalása folytán, nem látszott czélszerűnek, de még azért sem, mert mezőgazdasági gépekben a külföldi verseny már is súlyosan érezhető. Egyes kamarák az építési ipart, mások e mellett a tűzoltó-készülékekre való megrendelés-gyűjtést is szabadon hagyták volna. Tekintettel azonban arra, hogy az ebbeli szükséglet rendszerint nem esetleges és igy nem igen számithatni arra, hogy a megrendelés szabadon hagyása mellett az illető foglalkozás keresetsége, vagy az illető czikkek kelendősége emelkedni fog, felesleges egyenlőre e tekintetben is kivételt tenni. Javasolták végül azt is, hogy a megrendelésgyüjtési tilalom csak a raktárt-tartó, tehát kereskedelmi jellegű tevékenységet folytató iparosokra vonatkoznék, ne terjedjen ki ellenben az oly iparosokra, kik csakis megrendelésre dolgoznak s kik e szerint egyéni műizlésüket is beviszik készítményeikbe. Eltekintve azonban attól, hogy e megkülönböztetés hatályos keresztül vitele nem volna könnyű, felesleges e kivétel már azért is, mert éppen a fogyasztóközönség ama részének, mely az egyéni műizlésre is súlyt helyez, a megrendelés felvételére vonatkozó előzetes felhívás nem eshet terhére. A megrendelésgyüjtési tilalom felfüggesztése ily körülmények közt egyelőre csak kevés czikkre, nevezetesen főkép a háztartásnak mindennapi szükségletét képező czikkeire, az irodalmi és művészeti tárgyakra s a mennyiben lehet, a háziipar czikkeire és ezek leggyakoribb eszközére, a varrógépre látszik indokoltnak. Minél szélesebb körben kipróbálandó ugyanis a törvénynek hatása; mi a megrendelésgyüjtési tilalom azon enyhe alakja mellett, melyben a javaslat azt tervezi, minden veszély nélkül lehetséges is, mert ott, hol a megrendelés felvétele gazdasági szükségletet szolgál, lehetővé válik az a megrendelés felvételére irányuló előzetes felhívás útján és igy a tilalom ez esetben ugyanis hatálytalan. Másrészt pedig további kivételek megállapítása a felmerülő szükséghez képest később is bármikor lehetséges lesz. Azon culturális szempontból is jogosult kívánság teljesítése, hogy a sajtótermékekre vonatkozó megrendelések gyűjtése iránt is függesztessék fel az 1. §. tilalma, külön intézkedést nem igényel, mert az 1884. évi XVII. t.-cz.-be iktatott ipartörvény 182. §. az 1848. évi XVIII. t.-cz. (sajtótörvény) intézkedéseit s igy ez utóbbi törvény 43. §-át, mely szerint a könyvárusok mindazon elmemüveket, melyek elmarasztaló ítélet által nem sujtvák, szabadon árulhatják, — érintetlenül hagyta. A 3. §. tartalmazza végül a megrendelés-gyűjtési tilalom áthágásának sanctióját. Ennek magánjogi eleme, mely szerint az 1. §-ban foglalt tilalom ellenére létrejött ügylet a megrendelővel szemben hatálytalan, nemcsak a fogyasztó közönség hatályosabb oltalmazása czéljából, hanem azért is szükséges, mert a büntetőjogi sanctió a mozgékony, legtöbb esetben külföldi és még a büntetés kiszabása előtt könnyen a külföldre távozható ügynök-elemmel szemben előreláthatólag igen sok esetben nem lesz alkalmazható. Budapesten, 1900. évi április hó 13-án. Hegedűs Sándor s. k., kereskedelemügyi magyar kir. minister. KEPVfí. IROMÁNY. 1896—1901. XXlX.. KÖTET. 16