Képviselőházi irományok, 1896. XXVIII. kötet • 788-826., CCXC-CCXCVI sz.

Irományszámok - 1896-790. A pénzügyi bizottság jelentése "Győr szabad kir. város részére az 1896:XXIII. t.-cz. 5-ik §-a alapján engedélyezett rendkivüli házadómentesség" iránt beadott pénzügyministeri jelentés tárgyában

790. szám. 33 790. szám. A pénzügyi bizottság jelentése, „Győr szabad kir. város részére az 1896: XXIII. t-cz. 5-ik §-a alapján engedélyezett rendkívüli házadómentesség" iránt beadott pénzügyministeri jelentés tárgyában, A pénzügyministernek 585. számú jelentése szerint Győr szabad kir. város közönsége az iránt folyamodott, hogy az 1896 : XXIII. t.-cz. alapján az új építkezésekre megadott 15, illetve 12 évi házadómentesség a nevezett töryény 5. §-a értelmében a város egész területére nézve további három évvel meghosszabbíttassák. A képviselőházhoz intézett jelentés kapcsán, a minister bemutatja & város közönségéhez intézett leiratát, mely szerint a kivételes adómentességi kedvezmény nem ugyanabban a terjedelemben, a mint a város közönsége kérte, de mindazon városi területekre nézve megadja, a melyek városrendezési szempontból kiválóbb fontossággal bírnak. A ministeri leirat 62 pontot jelöl ki, a melyre nézve a kedvezményt megadja, A törvény értelmében az ily rendkívüli adómentesség a törvényhozásnak bejelentendő lévén, a minister jelen előterjesztésében ezen kötelezettségnek megfelel. A pénzügyi bizottság természetesen nem tekintheti feladatának, hogy az egyes pontokról, melyeket a minister kijelöl, nyilatkozzék. Ezt csakis a helyszínen járt kiküldöttek a helyi viszonyoknak beható ismerete alapján tehetnék. A képviselőház bizottsága csak abból a kettős szempontból Ítélhette meg a kérdést, vájjon általában fennállnak-e még azok az indokok, melyek a törvényhozást az 1896 : XXIII. törvény czikk megalkotásakor vezették, és alkalmazhatók-e ezek az indokok Győr yáros esetében? Mindkét kérdésre igen-nel felelhetünk. Tapasztaljuk ugyanis számos vidéki városnak visszamaradását, de tapasztaljuk ugyanekkor, hogy ezekben a városokban a megélhetési viszonyok felette súlyosak, nevezetesen, hogy a lakáskérdés úgy az értelmiség, mint a munkások körében szinte nagyvárosias ^lleggel fellép. A vidéki városok nagy részében a lakások sem a nagyvárosias élet fogalmával összekötött kényelmet, sem a vidéki élet fogalmával összekötött olcsóságot nem nyújtják. Minthogy pedig a törvényhozásban és a közvéleményben mind erősebben nyilvánul az a tudat, hogy a vidéki városokat megerősítenünk, és a közönség minden osztályára nézve mint lakóhelyeket előnyössé és kívánatossá KÉPVH. IROMÁNY. 1896—1901. XXVIII. KÖTET. 5