Képviselőházi irományok, 1896. XXVIII. kötet • 788-826., CCXC-CCXCVI sz.

Irományszámok - 1896-808. Törvényjavaslat az 1886:XXIX., az 1889:XXXVIII. és az 1892:XXIX. törvényczikk módositásáról és kiegészitéséről

140 808. szára. Az ártér elkülönítését rendelő törvény keletkezésekor a törvényhozás abból a feltevésből indulhatott ki, hogy az ártér határait képező vonal az ingatlanokat csak ritkán és ilyenkor is az egyenes irányban fogja szelni, és hogy az ártérbe eső területek a kettéválasztás után többnyire gazdaságilag kezelhető kerek egészet fognak képezni. Azonban az ártér határa, mint a vizek legmagasabb állását jelző magassági vonal (úgynevezett hullámvonal) a terep hullámzatos felületéhez képest felette szeszélyes görbét képez, mely számos esetben ugyanazt az igatlant egynél több izben metszi. Ezen felül a vonalak gyakran önmagukba visszatérnek és a fensikba eső olyan területeket zárnak, melyek úgy jelentkeznek, mint az ártérből kiemelkedő sziget és melyek elkülönítés esetén gazdaságilag hozzá nem férhetők. Az ártéri területeknek elkülönítése ennek folytán azt eredményezte, hogy a telekkönyvi részleteket az ártér pontos megjelölése kedvéért kisebb-nagyobb, szabálytalan és ennélfogva gazdaságilag önállóan nem kezelhető területekre (birtok-részletekre) kellett osztani. Az ekként alakítandó birtokrészletek száma annál nagyobb, minél többször szeli, vagy tér vissza az ingatlanra az a vonal, mely az ártért a fensiktől elválasztja. A birtokrészleteknek ebből származó elaprózása mind a telekkönyvet, mind pedig a katasztert bonyolódottá és nehezen kezelhetővé teszi. A szabályszerű" léptékkel készült térképeken oly apró részletek keletkeznek, a melyekbe a kataszteri és egyszermind telekkönyvi helyrajzi számokat bejegyezni is alig lehet. Az utólag keletkező telekkönyvi felosztás pedig egyáltalán nem lesz foganatosítható. Éhhez járul, hogy a birtokrészleteknek ily mesterséges alakítása sem a kataszter, sem a telekkönyv szabályaival nem egyezik. Ugyanis a kataszteri és a telekkönyvi birtokrészleteket a természetes határok, vagy a művelési ágak különbözősége szerint kell alkotni; ámde az ártér és a fensik közötti választó vonal, mint kizárólag lejtmérési eredmény, a valóságban tényleg nem létezik és ennélfogva az ezen vonal következtében keletkezett részletek a természetben létező' határokkal nem bírnak s megállapításuk minden egyes esetben csak felmérés utján lehetséges. Mindez szükségszerűen oda vezetett, hogy a pénzügyi kormányzat közegei a telekkönyvi betét szerkesztés előfeltételét képező kataszteri munkálatok legtöbbjébe az ártér elkülönítésére vonatkozó adatokat a törvény rendelkezéseinek megfelelően bevezetni képesek nem voltak, és e miatt a telekkönyvi betéteket sem lehetett sokszor megszerkeszteni. E nehézségek fenforgása következtében mindinkább előtérbe nyomult az a kívánság, hogy az ártérnek az 1886 : XXIX. t.-cz. 9. §-ában megszabott telekkönyvi feltüntetése elejtendő. Minthogy azonban a telekkönyvi nyilvánosság egyik érdeke, hogy az úgynevezett törvényes vagy hallgatólagos jelzálogjogok, — a minők a szóban forgó vízszabályozási tartozások is, — a telekkönyvben a lehetőséghez képest nyilvánvalókká tétessenek és a végrehajtási törvény elől idézett rendelkezése sem a telekkönyvi tulajdonosnak, sem pedig a jelzálogos hitelezőknek jógát egyébként megvédeni nem alkalmas; és minthogy figyelembe kellett vennem a vizrehdező társulatok idevonatkozó sürgető kérelmét és e kérelemnek más oldalról is megerősített azon indokát, hogy a vizszabályozás általános érdeke kívánja, hogy az árfejlesztés jogerős befejezése — a mindenki által könnyen hozzáférhető telekkönyvben kifejezésre találjon; indíttatva éreztem magamat oly törvényhozási intézkedés kezdeményezésére, mely módot nyújt, hogy az ártér telekkönyvi feltüntetésének fentartása mellett az emiitett bajok kútforrása, az ártér-birtokoknak az .1886 : XXIX. törvényczikk 9. §-ában elrendelt kötelező elkülönítése, elkerülhető legyen. Miként szerencsém volt említeni, az ártéri birtokok telekkönyvi elkülönítésének czélja csupán az, hogy egyrészről a jelzálogos hitelezők a vizrendező társulatok előnyös kielégítése