Képviselőházi irományok, 1896. XXVIII. kötet • 788-826., CCXC-CCXCVI sz.

Irományszámok - 1896-807. Törvényjavaslat az irodalmi, művészeti és fényképészeti művekre vonatkozó szerzői jogok kölcsönös védelme végett a Németbirodalommal 1899. évi deczember hó 30-án Berlinben kötött egyezmény beczikkelyezése tárgyában

807. szám. 131 Ennek az álláspontnak oka az, hogy a szerzői jogról szóló magyar törvény a védelmet (7. §.) illetőleg a védelmi idő hosszabb tartamát (13., 55. és 65. §.) a 42—44. §-okban meghatározott beiktatástól teszi függővé bizonyos esetekben, melyek közül a fordítás elleni védelem esete a legfontosabb. Irodalmi viszonyaink közt pedig kívánatosnak mutatkozik, hogy azok, kik külföldi műveket akarnak lefordítani, a belföldön szerezhessenek tudomást arról, vájjon a szabad fordítást a szerzőnek vagy jogutódának fordítási joga nem gátolja-e. Biztositanunk kell tehát azt az előnyt, hogy ha a fordítási jog a magyar törvény szerint eszközlendő beiktatással fentartva nincs, a fordítás szabad legyen még akkor is, ha a fordítási jog fentartásához szükséges föltételek- és alakszerűségeknek a szerző vagy jogutóda a Németbirodalomban az 1870. évi június hó 11-én kelt törvény 11. és 39. §-ai érteimében eleget tett. Ezeknek a kívánalmaknak felel meg — természetesen viszonosság engedése mellett — a III. czikk második bekezdése, mely csak a magyar korona országaira és a Németbirodalomra vonatkozik, ellentétben az első bekezdéssel, mely Ausztria szempontjából a miénktől eltérő alapon rendezi a szóban forgó viszonyt a Németbirodalom irányában. Az 1895. évi osztrák tőrvény ugyanis a névtelenül vagy álnév alatt megjelent müvek védelmi idejének meghosszabbítására irányuló beiktatástól (44. §.) eltekintve, a. szerzői jogok védelmét nem köti beiktatáshoz. A birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányának tehát súlyt kellett helyezni arra, hogy az osztrák szerzők a Nérmjtbirodalomban, különösen fordítás ellen, védelemben részesüljenek akkor is, ha a német törvényhozás által megszabott féltételeknek és alakszerűségeknek — főképen a beiktatásnak — eleget nem tettek. Ezért rendelkezik a III. czikk első bekezdése akképen, hogy a Németbirodalom és az ausztriai birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok közti viszonyt illetőleg a szerződésszerű védelem csak a műre nézve hazai feltételek és alakszerűségek betöltésétől függ. A III. czikknek az előadottakhoz képest megállapított első és második bekezdései megfelelnek olasz és angol államszerződéseink IV., illetőleg V. czikkeinek, azokkal a szerkezeti eltérésekkel, melyek azért szükségesek, mert az egyezmény a már kifejtett okoknál fogva valamely műnek hazai minőségét, nem pedig eredetének vagy első megjelenésének helyét tekinti döntőnek. A III. czikk harmadik bekezdése netalán felmerülhető kétségek eloszlatása végett kiemeli, hogy a jelen czikkben emiitett föltételeknek és alakszerűségeknek kell tekinteni különösen a fordítási jog fentartását és a fordításnak megkezdését meghatározott határidőn belül (1884. évi XVI. t.-cz. 7. §.), valamint a zenemüvekre nézve a nyilvános előadás jogának fentartását (1884. évi XVI. t.-cz. 51. §.). A IV. cziklchez. A Németbirodalomban tervben van a szerzői jogra vonatkozó belföldi törvényhozásnak megváltoztatása egyebek közt oly értelemben, hogy a fordítás ellen a szerzőket és jogutódaikat az új német törvény fentartás és beiktatás nélkül az eredeti műre megállapított egész védelmi időn át oltalmazná. Ennélfogva kétségek merülhetnének majd fel arra nézve, hogy a szerződésszerű védelem a fordítás ellen mely időponttól fog kezdődni és mennyi időn át fog tartani. Ilyen kétségeknek veszi elejét a IV. czikk, mely a fordítási védelmi idő tartamát és végződését a magyar (7. és 17. §.) és a német (6. és 15, §,) törvényhozások mai állásához képest éveknek kifejezett számával meghatározza és ekképen a német törvényhozás tervezett átalakulásától függetlenné teszi. A IV. czikk az emiitett két törvényhozástól csak egy jelentéktelen részletben mutat eltérést. Az 1884. évi XVI. t.-cz. 7. §-ának 1. pontjában emiitett mű ugyanis, mely először 17*