Képviselőházi irományok, 1896. XXVII. kötet • 761-787 CCLXVII-CCLXXXIX sz.

Irományszámok - 1896-CCLXXX. 1899. évi XLVI. törvényczikk a magyar korona országainak pénzügyministere és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pénzügyministere között a bélyeg- és közvetlen illetékek, fogyasztási bélyeg és díjak iránt létrejött egyezményről

408 GGLXXX. szám. haszonélvezetére vagy használatára, továbbá oly ingó dolgokra vonatkoznak, a melyek hitbizományi vagy hűbériségi kötelék alá tartoznak, vagy pedig más indokból bizonyos meghatározott czéira szolgáló rendeltetésüknél fogva nyilvános kezelés vagy felügyelet alatt állanak, abban az államban szabandók ki és rovandók le, a mélyben az ingatlanok fekszenek, illetőleg a melyben az emiitett ingó dolgok kezelésére vagy felügyeleteié hivatott hatóság székhelye van; b) az egyéb ingó hagyaték után az illeték azt az államot illeti meg, a melynek állampolgára volt az örökhagyó. Ha azonban az örökhagyó mindkét államban bírta az állampolgári jogot, az illetékre az az állam jogosult, a melynek területén az örökhagyó születési helye van, illetőleg, ha az örökhagyó külföldön született, a mely államban az örökhagyó elhalálozott. Ha az elhalálozás is a külföldön következett be, a szabad rendelkezés alatt álló ingó hagyaték után járó illeték a két államot fele-fele részben illeti meg. Ezek a határozatok a hadsereghez tartozó örökhagyókra nézve is mérvadók. 6. §. A részben az egyik, részben a másik állam területén létező hagyatéki vagyon terhei tekintetében a következő szabályok irányadók: o) azok a tartozások, a melyek a hagyaték bizonyos tárgyát kizárólag és olykép terhelik, hogy a hagyaték többi része értük nem szavatol, az illeték kiszabásánál a hagyatéknak csakis annál a részénél vehetők tekintetbe, a melyhez a megterhelt tárgy tartozik ; b) szók a tartozások, a melyek az egész hagyatékot terhelik, akár biztositvák a hagyaték egyes tárgyaira, akár nem, első sorban az ingó hagyatékból vonandók le. Ha ettől az ingó hagyatéktól mindkét állam javára jár valamely illeték (5. §.) és a terhek az ingó hagyatékot ki nem merítik, ezek felosztása az ingó hagyatékban való kölcsönös részesedés arányában eszközlendő; c) ha a tartozások az azokkal terhelt ingó hagyatékból nem fedezhetők, a fedezetlen rész a b) pontban megjelölt arány szerint az ingatlan hagyaték terhére veendő számba; d) a b) és c) pontok értelmében eszközlendő felosztásnál azonban az egyes résztömegék csak abban az összegben veendők számításba, a mely az ezeken az egyes résztömegeken az a) pont értelmében kizárólag fekvő különleges terhek levonása után fenmarad, a mennyire ugyanis ezeket a terheket az általános terhekkel szemben az elsőbbség megilletné. 7. §. Élők közti oly vagyonátruházásoknál, melyek a fennálló törvények értelmében ugyanazon illeték alá esnek, mint a halálesetre szóló vagyonátruházások, (pl. vagyonátadások szülőkről gyermekekre, hozományok és kelengyék okirati megállapítása) arra nézve, hogy a bélyegjegyekben vagy közvetlenül lerovandó illetékek melyik államot illessék meg, az 1—4. §-okban foglalt határozatok irányadók. Illetékegyenérték. 8. §. Az ingó vagyontól járó illetékegyenérték azt az államot illeti, a melynek területén az illetékköteles fél lakhelye van. Társaságoknál, egyleteknél és intézeteknél a székhely tekintendő lakhelyül. Az ingatlan vagyontól járó illetékegyenérték azt az államot illeti, a melyben az ingatlanok fekszenek.