Képviselőházi irományok, 1896. XXVII. kötet • 761-787 CCLXVII-CCLXXXIX sz.

Irományszámok - 1896-785. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister jelentése a Szépművészeti Muzeum ügyében

336 785. szám. sebb berendezése több irán>ban képezi a hivatottak törekvését. Pedig, mint emiitettem, csak nagyon kezdetlegesen indulhatott meg a dolog. Nagy súlyt fektettem azonban arra, hogy az uj múzeumban msndazzal rendelkezzék az osztály, a mire a sikeres működés szempontjából szüksége van. A berendezésnél mintául a legjobb európai hasonló intézetek, a londoni British múzeumi, a berlini és drezdai cabinetek szolgáltak. Az elhelyezés a következő leend: I. 185 •-méter alaplerületű, oldalvilágitással ellátott kiállítási terem. A világítás magasról jő, északi, erős, a hozzáférhetés megfelelő, a terület a folyton megújuló [és speciális czélokat szolgáló szakkiállítások rendezésére elég terjedelmes. II. és III. 145 és 240 négyszögméter terjedelmű két oldalvilágitású terem a metszetek és kézrajzok elhelyezésére. A bútorzat oly szekrényekből áll, melyek ajtai keretszerű beosztással bírván, üveg mögött metszetek, kézrajzok közszemlére bocsátására használhatók fel. A szekrényeken belül az anyag iekolák és korszakok szerint portfeuillekben van elhelyezve. A helyiségek oly terjedelmesek és világosak, hogy itt tényleg a graphikai művészetek fejlődését feltüntető állandó kiállítás lesz szemlélhető. IV. 185 D-méter lerjedelmü tanuló- és dolgozószoba, a hol a szakszerű tanulmányokkal és buvárlatokkal foglalkozók kellő ellenőrzés mellett az intézet kincseit használhatják. Mellékhelyiségekkel ezen osztály is kellően el lesz látva. Ilyenek a tisztviselő hivatalos helyisége, a kézi könyvtár és a metszetek tisztítására és montirozására rendelt műhely. Ez utóbbinak czélszerű berendezése külön tanulmány tárgya volt. Az 1897. évi márczius 16-án kelt jelentésemben feltüntetett és a régi állagok kiegészítését czélzó gyarapítás ójta az osztály anyagát leginkább az ujabb idők és napjaink graphikai termékeivel szaporítottam. A régi gyűjteményben ugyanis a XIX. század második feléből származó mű nem volt, az utolsó évtizedek haladása pedig ez irányban oly nagy és meglepő, hogy azt sem a művészet, sem a sokszorosító ipar szempontjából figyelmen kivül hagyni nem lehetett. Pedig művészeink új impulzusokat, belterjes működési irányt, munkakedvet és keresetforrást nyerhetnek a modern graphikai termékek tanulmányozása által, sokszorosító iparunk pedig művészi tökélyt és fellendülést. Az időközi vásárlásokról a mellékelt kimutatás ad tájékozást, a mely sorozathoz még modern mestereink, mint Rauscher Lajos, Paczka Ferenczné, Papp Henrik, a korán elhunyt Aranyossy Ákos és mások ajándékai járultak. Kapcsolatban a metszet-osztálylyal, — melynek magyar része a teljességre törekszik, — modern mestereink cartonjainak és kézrajzainak alkalomszerű gyűjtésére is figyelmet fordítottam. Mert a jelen mulasztásait ez irányban későbben már vagy egyátalán nem lehet pótolni, sok érdekes anyag gondozás hijján menthetetlenül elkallódván, vagy a gyűjtés aránytalanul nagy anyagi áldozatokat követet. Egyelőre egy érdekes karton-gyűjteményt szerezhettem Lotz Károlytól, mely az ő monumentális fresco-alkotásait mutatja részben, továbbá néhány más nagybecsű kartont Munkácsy Mihálytól, Markó Károlytól stb.