Képviselőházi irományok, 1896. XXVI. kötet • 716-760 sz.

Irományszámok - 1896-746. A közgazdasági bizottság jelentése a hazai iparnak állami kedvezményekben való részesitéséről szóló törvényjavaslatról

746. szám.' 329 megold és szabályoz, de a mellett locális ipari érdekek előmozdítására is szolgálhat. Azon veszélynek, hogy ezen jog talán nem mindig czélirányosan fogna alkalmazásba vétetni, elejét veszi az, hogya törvényjavaslat szerint egy ily határozathoz a kereskedelemügyi, belügyi és pénzügyministerek egyetértő jóváhagyása szükséges. Áttérve a részletekre, mindenekelőtt kiemelendő, hogy a bizottság a kedvezményezhető gyáraknak és iparvállalatoknak az 1. §-ban foglalt taxativ felsorolását lényegesen módosította ; részben az által, hogy egyik részét azon iparvállalatok sorozatainak, melyek a vegyi készítményeket előállító gyárak érvényben hagyott gyűjtő fogalma alá is lettek volna subsummálhatók, nagyobb világosság okáért texativ felsorol, másrészt á törvényjavaslat által kihagyni czélozott iparvállalatoknak részben bizonyos korlátozással való felvétele, és végre néhány eddig nem kedvezményezett iparvállalatoknak a kedvezményezhetők közé való sorolása által. Az első categoriába tartoznak a műtrágya-, maláta-, dextrin-, burgonyaszörp- és növényolajgyárak. A második categoriába tartoznak a rizshántoló malmok, a mennyiben hazai rizst dolgoznak fel, a sózott-, szárított- füstölt hús, kolbász- és kolbászféléket készítő ipartelepeknek kizárólag kiviteli üzletága (a kivilel alatt az ország határán túl bárhova való kivitelt értjük) a cognac-gyárak, melyek borból vagy törköly-borból lepárolás utján állítják elő a cognacot, a mennyiben a rendeletileg megállapítandó ellenőrzési szabályoknak magukat alá vetik, végre a katángpörkölő és pótkávé-gyárak. Egész újonnan lettek felvéve a bizottság által kedvezményezhető iparvállalatok sorába, a tejet ipari czikkekké feldolgozó telepek, az ásványolajokat és kálisókat kutató és termelő vállalatok. Az ezen vállalatok nagy közgazdasági fontossága és az ezen téren való elmaradottságunk birta a bizottságot arra, hogy ezeket is a kedvezményezhető iparvállalatok közé kívánja sorolni. A textil-ipar körében a teljesség szempontjából a selyemsodró gyárak is fel voltak veendők, valamint az 1. §. 3. pontjában ugyanazon kedvezmény, mely a kézmüiparosokból alakult szövetkezeteknek adatik, a mezőgazdákból alakult szövetkezetekre is kiterjesztendő. Mindezen változtatások az 1. §. 2. pontjának új beosztását és szövegezését tették szükségessé. A -2. §. b) pontjában az illetékmentesség az átíratásoknál a községi díjakra is ki volt terjesztendő, a mi különösen a fővárosban, a hol ez iránt vitás kérdések keletkeztek, bír fontossággal. Ezenkívül a szöveget világossabbá tevő szövegezési módosítást eszközölt a bizottság. A 3. §. első három bekezdése jobb átnézhetőség czéljából új szövegben lett elfogadva, mely szöveg a kedvezményezhetőség megállapításának és kedvezmények engedélyezésének felesleges kettéválasztását is ^megszünteti. Ugyancsak e szakasz utolsó bekezdésében a már létező gyáripar védelme érdekében töröltetett azon korlátozó intézkedés, hogy fennálló gyáraknak és ipartelepeknek, még ha ezt fontos közgazdasági érdekek kívánják is, csak akkor lettek volna a kedvezmények megadhatók, ha ezen iparvállalatok a 1890. évi XIII. t.-cz. alapján nem voltak kedvezményezhetők. A bizottság nem tartaná helyesnek ezen korlátozás fentartását, mert azon, a törvényjavaslatban kifejezésre jutó ebben rejlő esetleges veszélyeket, hogy kedvezményben csak új gyárak részesíthetők, csak az által véli paralysálhatóknak, hogy megadatik a kormánynak a lehetőség arra, ha ezt fontos közgazdasági érdekek kívánják, miszerint fennálló gyárakat is részesíthessen a törvényileg biztosított kedvezményekben. Az 5. §-ban az adókedvezményeknek az illeték-kedvezményektől való különválasztása és ezen utóbbiak mikénti alkalmazásának rendeleti úton leendő szabályozása volt szükséges a gyakorlati kivihetőség szempontjából. KÉPVH. IROMÁNY. 1896 — 1901. XXVI. KÖTET. 42