Képviselőházi irományok, 1896. XXVI. kötet • 716-760 sz.

Irományszámok - 1896-718. Törvényjavaslat a hazai iparnak állami kedvezményekben való részesitéséről

14 718. szám. Ez azonban csak az úgynevezett használati üvegárúkra nézve áll, de nem a tábla, tükör- és palaczküvegre, mert mig amazokban igen fejlett iparral birunk, ezek gyártásának fokozása még igen kívánatos, mit az a körülmény is igazol, hogy utolsó évi behozatalunk ezen czikkekben 3,809.020 koronára rúgott, ami bizonyára elég tekintélyes összeg arra nézve, hogy ezen czikkeknek nagyobb mérvű termelése előmozdittassék. b) A vas- és fémipar köréből a zománczozott vasedényeket, gőzgépeket és gőzkazánokat készítő gyárak, mig az ezen iparcsoportba tartozó egyéb ágak csak czélszerübben, jellegüknek megfelelőbben csoportosíttattak, kevesebb részletezéssel, de tágabb tért engedve az alkalmazásnak. Ügy a zománczozott vasedények mint gőzgépek és gőzkazánok kihagyását ezen iparágak eléggé fejlett volta indokolja, illetőleg az a körülmény, hogy akkor, midőn a meglévő ipar nemcsak az ország saját szükségletének fedezésére képes, hanem már kivitelre is van utalva, nem volna indokolt állami támogatással növelni ezek versenyét és e támogatás révén a verseny egészségtelen voltát előmozdítani. Egyébként megjegyzendő, hogy ezen csoportbeli kedvezményezhető iparágakban utolsó évi behozatalunk 20,138.868 koronát tett ki. c) A fonó szövő ipari csoportból csupán a juta, fonó és szövőgyárak maradtak ki ugyanazon okokból, mint a vas- és fémipari csoportból kihagyottak. Ezeken kivül kimaradt még néhány mezőgazdasági iparág, mint a katángpörkölö és pótkávé, rizshántóló és cognacgyárak, valamint azok az ipartelepek, a melyekben sózott, szántott, füstölt hús,, kolbász és kolbászfélék készíttetnek. Jóllehet épen hazai gazdasági viszonyaink között a mezőgazdasággel kapcsolatos iparágak fejlesztése kiváló gondozást igényel, az említett iparágak mellőzendők voltak a kedvezményezés kérdésénél azért, mert aránylag elég fejlettek már s további kedvezmények nyújtása által uj gyárak létesítésének előmozdítása a már létező ipar érdekében nem lehet kívánatos. Ezen korlátozásokkal szemben messzemenő tágításokat tartalmaz a taxatio.' Nevezetesen újonnan vétettek fel a kedvezményezendő iparágak sorába: a) a kőipar köréből a márványfejtéssel és megmunkálással foglalkozó ipartelepek, mely iparágban behozatalunk 4,714.526 koronát tett ki az utolsó évben; b) a vas- és fémipar köréből, mely csoport új beosztásával sokkal szélesebb körű alkalmazást enged, a lámpaárúkat, fémdíszárúkat, csavarokat és kovácsolható öntött vasárúkat előállító gyárak, mely czikkekben utolsó évi behozatalunk 9,840.870 koronát tett, míg az e csoportba tartozó összes kedvezményezhető czikkek behozatali értéke ugyanazon időben 48,604.443 korona volt; c) a tudományos eszközök, apróárúk és hangszeripar köréből a. műszer, tanszer, óra és harmónium-gyávák, oly iparágak, melyek behozatalunkban 10,762.388 korona értéket képviselnek, mit beleszámítva, ezen egész csoport behozatala 17,102.988 koronát tesz; d) a papír és papiripar körében a kedvezmények az összes papírgyárakra terjesztetnek ki, szemben az 1890. évi XIII. törvényczikk azon korlátozásával, hogy azok csak a csomagoló papirosra vonatkoznak, holott épen ez szorul legkevésbbé a kedvezményezésre, ezt minden régi papirmalom készíti, míg épen a finomabb papir és papíráruk azok, melyek fejlesztésre és igy támogatásra szorulnak. Maga az a körülmény, hogy 14,167.929 koronát tevő behozatalunkban a csomagoló papir csupán 3,033.012 korona értéket képvisel, eléggé utal arra, hogy első sorban nem ez szorul támogatásra, de a behozatal tekintélyes értéke egyúttal indokolja azt is, hogy ez az iparág általában fejlesztésre szorul, el is tekintve attól, hogy a papiripar jelenlegi kedvezőtlen helyzete egyébként is istápolást igényel.