Képviselőházi irományok, 1896. XXV. kötet • 675-715 CCXLVIII-CCLXVI. sz.
Irományszámok - 1896-683. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi m. kir. ministernek, a m. kir. Központ Statisztikai Hivatal 1900. évi munkaterve tárgyában az országgyülés elé terjesztett jelentése
160 683. szám. a) A népmozgalmi statisztika halálozásokra vonatkozó részének tökéletesítése az Orvosi Értesitők életbeléptetése által. A halálozási statisztikának egyik legfontosabb feladatát a halálokok minél pontosabb kideritóse képezi. Eléggé megbizható módon ez csak ott történhetik, a hol a halál okát orvos állapitja meg s minthogy a halottvizsgálatot nálunk még nem mindenütt teljesitik orvos-halottvizsgálók, sőt az összes haláleseteknek körülbelül csak felére (Horvát-Szia von országokban meg még csak nem is egy negyedére) rug azon haláleseteknek a száma, a melyekben a halál okát orvos-halottvizsgáló állapitja meg, sajnos, a haláleseteknek csak ezen kis részére terjed a megbizhatóbb és az orvosoktól megkívánható részletesebb adatgyűjtés, a halálozások többi eseteiben ellenben a nem orvoshalottkémek által is felismerhetőnek tartott néhány betegségnem részletezésével s tapasztalás szerint ezeknek is nagyon megbízhatatlan módon való megállapításával vagyunk kénytelenek beérni. Tekintve azonban, hogy a nem orvos-halottvizsgálök által megállapított halálokok esetei között számos olyan fordul elő, a midőn az illető elhunytat betegségében orvos kezelte, a halálokokra vonatkozó adatgyűjtés tökéletesítése érdekében indokoltnak látszik, hogy a nem orvos-halottvizsgáló által a halottvizsgálati bizonyítványban kitüntetett csekély értékű adatok mellett legalább ilyen esetekben a kezelő orvos kórmegállapitása is rendelkezésre álljon. Erre a czélra kivan szolgálni az az intézkedés, melynél fogva az állami anyakönyvvezetők mindazon esetekben, a midőn oly egyénnek elhalálozását anyakönyvelik, a kinek halálesetéről a halottvizsgálati bizonyítványt képesített nem orvos halottkém vagy a községi elöljáróságnak a halottvizsgálattal megbízott valamelyik tagja állította ki, vagy a midőn halottvizsgálati bizonyítvány egyáltalában nem is vétetett fel, de az elhunyt orvosi kezelésben részesült, a kezelő orvost a halálesetről az elhunytra vonatkozó néhány legfőbb adatnak és a halotti anyakönyvben nyert folyószámának kitüntetésével értesíteni fogják, az orvos pedig az értesitő-lapra feljegyezve a betegség nemét, a lapot a statisztikai hivatalhoz terjeszti be, a hol annak adatai a tulajdonkópeni halálozási statisztikai lap adatainak kiegészítésére és helyesbítésére használtatnak fel. Ez úton mintegy 60—70.000 halálozás esetében remélhető az eddigieknél pontosabb adatok beszerzése. Hogy az anyakönyvvezető és a kezelő orvos ezen újabb adatszolgáltatás által csak az elkerülhetetlen szükség mérvóig terheltessék, nemcsak az értesitő-lapokat, de az értesitő-lapok küldésére szolgáló kellő czímzéssel ellátott borítékokat is a statisztikai hivatal fogja az anyakönyvvezetőnek és az anyakönyvvezető utján az orvosnak rendelkezésére bocsátani. Ha az Orvosi Értesítő beterjesztése akár az anyakönyvvezető, akár a kezelő orvos hibájából elmulasztatnék, a statisztikai hivatal a halálozási statisztikai lap alapján fog az elmaradt Értesítő pótlólagos beküldése iránt intézkedni, mely czólból a halálozási lapnak (mintáját 1. az 1899. évi munkatervben) 15. kérdése (Az elhunyt orvosi kezelésben részesült-e?) a kezelő orvos nevére és lakhelyére vonatkozó kérdéssel bővíttetik ki. Megjegyzendő még, hogy a halálozási statisztikai adatgyűjtésnek ezen tökéletesítése a nagyközönséget egyáltalában nem terheli, minthogy az összes teendők az anyakönyvvezetőre és a kezelő orvosra hárulnak, még pedig tekintet nélkül arra, hogy az illető hatósági vagy magánorvos-e. Ebből a szempontból tehát az Orvosi Értesítőnek statisztikai czélra való életbeléptetése — ámbár csak bizonyos hivatású egyénekre, t. i. az orvosokra kiterjedőleg — magánszemélyek statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségét vonja maga után. Ez az adatszolgáltatási kötelezettség azonban, minthogy az orvos az értesítő-lapnak csak a betegségre vonatkozó kérdését tölti ki, a lehető legkisebb megterheléssel jár s tekintve azt, hogy ez új intézkedés által az orvos is hivatalos értesítést nyer minden oly esetről, a midőn valamely általa kezelt beteg elhal, a mely értesítés pedig rá nézve esetleg nem csekély érdekkel birhat, ez új statisztikai teendő pontos teljesítése annál inkább remélhető, mivel annak fejében maga az adatszolgáltató orvos is megfelelő ellenszolgáltatásban
