Képviselőházi irományok, 1896. XXV. kötet • 675-715 CCXLVIII-CCLXVI. sz.

Irományszámok - 1896-682. Törvényjavaslat az 1900. évi népszámlálásról

682. szám. 151 nem voltak arányban és a községeknek szükségtelen nagy megterhelését okozták: az 1900. évi népszámlálásnál alkalmazandó népszámláló biztosok díjazására az 1897. évi XXXV. t.-cz. 8. §-ának utolsóelőtti pontja alapján — azonban nemcsak a számláló biztosul alkalmazandó tanítókra, hanem a többi számláló biztosokra is kiterjedőleg — szabályzatot fogok kibocsátani, a mely a számláló biztosoknak adandó díjazás legkisebb összegét fogja megjelölni. A számláló biztosok díjminimumát megállapító ezen szabályzat által, — a mi mellett azonban a törvényjavaslat nem zárja ki, hogy esetleg egyes községek az ő különös helyi viszonyaiknak tekintetbevételével s a belügyministernek a kereskedelemügyi ministerrel egyetértőleg adandó beleegyezésével, illetőleg Horvát-Szlavonországokban a bán jóváhagyásával ezen legalacsonyabb díjaknál kivételesen magasabb díjakat adhassanak a számláló biztosoknak — azt remélem elérni, hogy a népszámláló biztosok díjazása az egész országban sokkal méltányosabb és igazságosabb elvek szerint fog történni, és pedig a nélkül, hogy e végből a községekre általánosságban véve nagyobb megterhelés hárulna, mint az 1890. évi népszámlálás alkalmával, sőt a községek jelentékeny részében még akkora költségek sem fognak felmerülni. A 4. §. a népszámlálásból az államra eső költségekről szól. Az 1890. évi népszámlálásnak az állam által fedezendő költségeire az 1890: IX. t.-cz. 6. §-a 200.000 forintot állapított meg. Ez összeg elégtelensége azonban már a népszámlálási munkálat végrehajtása előtt kitűnt s tényleg az 1890. évi népszámlálásra, a népszámlálási nyomtatványok, a feldolgozási segédtáblák s a feldolgozás és a kiadványok költségeit is beleszámítva, különböző forrásokból kerek összegben 293.000 forint adatott ki. Ezen tényleg felmerült szükségletet kellett tehát alapul vennem, melylyel szemben az 1900. évi népszámlálás költségeinek 740.000 koronában való megállapítása, tekintettel arra, hogy ezen összegből mintegy 100.000 koronát a népszámlálással kapcsolatban végrehajtandó iparstatisztikai munkálat köt le, úgy, hogy a tulajdonképeni népszámlálási munkálatra csak 640.000 korona jut, inkább alacsonynak, mint magasnak mondható. Az 1890. évi népszámlálás alkalmával felmerült tényleges kiadásokkal egybevetve, az előirányzatnak ezen emelése ugyanis jelentékenyen alatta marad a népesség számában várható gyarapodásnak, jóllehet a költségeknek még a népesség számbeli emelkedését is meghaladó nagyob arányú emelése is indokolt voína, mivel egyrészt az 1900. évi népszámlálás az iparos népesség személyi és socialis viszonyainak tüzetesebb kiderítésére és az iparüzemek felszerelésének és termelési viszonyainak' számbavételére szolgáló kérdéseken felül még néhány más oly kérdésre is ki fog terjeszkedni, a melyek az 1890. évi népszámlálásnak tárgyát nem képezték s mivel másrészt az egész népszámlálási anyagot sokkal bővebben és részletesebben s különösen a socialis viszonyok szempontjából minél tanulságosabban szándékozom feldolgoztatni, a mi természetesen a feldolgozási költségek növekedését fogja maga után vonni. Hogy pedig mindezek daczára a népszámlálási költségeknek 740.000 koronában való előirányzását reálisnak és a megszavazandó hitelt betarthatónak vélem, e reményemet a statisztikai munkálatoknál időkőzben szerzett ujabb tapasztalatokra, főképen pedig a fejlettebb feldolgozási technika és a feldolgozásnál a szakmánymunka fokozottabb mértékben való alkalmazása folytán várható jelentékeny megtakarításokra alapítom, A szóban forgó kiadások a pénztári készletekből fedeztetni s az évenként felmerülő szükséglethez képest a kereskedelemügyi tárcza illető évi átmeneti kiadásainál elszámoltatni fognak. Az érintett kiadások előreláthatólag az 1900., 1901. és 1902. években fognak felmerülni, de miután az egyes évek szükséglete előre pontosan meg nem állapitható, ennélfogva a hitelnek az egyes évekre felosztását a törvényjavaslatban mellőznöm kellett. I