Képviselőházi irományok, 1896. II. kötet • CCVII-CCXLVII. sz.
Irományszámok - 1896-CCXXX. Törvényjavaslat az Osztrák-magyar bank által kibocsátandó tiz-koronás bankjegyekről
CCXXX. szám. 221 a szükség mérvéhez képest kibocsásson. Az ilykép kibocsátott tiz-koronás bankjegyek összege azonban nem haladhat meg 20 millió koronát, azaz 10 millió a. é. forintot.. E szerint a tizkoronás bankjegyek összes forgalma semmi esetre sem haladhat meg 180 millió koronát, azaz 90 millió a. é. forintot. Az Osztrák-magyar bank alapszabályainak 104. czikke szerint közzéteendő heti kimutatásokban e rendelkezések megtartása számszerűen külön kimutatandó. Az Osztrák-magyar banknak adott ezt az utasitást a m. kir. pénzügyministerium és a csász. kir. pénzügyministerium egyetértőleg és a jelen egyezmény 7. pontjában ez iránt megállapított határozmányok megtartása mellett bármikor teljesen vagy részben visszavonhatja. 7. Az Osztrák-magyar bank köteles a m. kir. pénzügyministerium és a csász. kir. pénzügyministerium részéről a jelen egyezmény II. czikke értelmében bármikor hozzá intézett felhívás folytán a tiz-koronás bankjegyek teljes vagy részleges bevonása iránt intézkedni. A két kormány köteles azonban az Osztrák-magyar banknak a tiz-koronás bankjegyek beváltására szükséges fizetési eszközöket, még pedig ugyanoly összegben, a melyben a tiz-koronás jegyek bevonandók, rendelkezésére bocsátani. E végből a két kormány az Osztrák-magyar banknak az e bankjegyek külön fedezetéül lefizetett arany értékérméket (1. pont), a törvényes névérték szerint számitva, átutalja, vagy pedig más törvényes fizetési eszközökben fizeti le az igényelt összeget. Az utóbbi esetben az Osztrák-magyar bank a lefizetett összeggel egyenlő összegű arany értékérmét szolgáltat vissza a két pénzügyministeriumnak a jelen egyezmény 1. pontja értelmében lefizetelt arany értékérmékből. A m. kir. pénzügyminister és a csász. kir. pénzügyminister egyetértőleg fogják esetrőlesetre megállapitani, hogy az igényelt fizetési eszközök az emiitett eljárások melyike szerint bocsáttassanak az Osztrák-magyar bank rendelkezésére. A mennyiben ebben az esetben oly tiz-koronás bankjegyek vonandók be, a melyek ezüst öt-koronások visszatartása ellenében bocsáttattak ki, vagy ha a két pénzügyminister az Osztrák-magyar banknak a 6. pont szerint adott utasitást teljesen vagy részben visszavonja, ugy a két pénzügyministerium az Osztrák-magyar banknak, kivánatára, a kibocsátott tizkoronás bankjegyek e részének beváltására szükséges fizetési eszközöket ugyanoly összegű ezüst öt-koronások visszavétele ellenében egyéb törvényes fizetési eszközökben fogja rendelkezésére bocsátani. A két pénzügyministerium a beváltásra igényelt fizetési eszközöket egymás közt ugyanabban az arányban fölosztva fogja a banknak rendelkezésére bocsátani, a melyben a jelen egyezmény 1. pontja értelmében arany értékérméket lefizetett. Ugyanebben az arányban részesedik a két pénzügyministerium az arany értékérmékben és az ezüst öt-koronásokban, ha az Osztrák-magyar bank ily érméket visszaszolgáltat. 8. A tiz-koronás bankjegyek előállítása és kezelése folytán felmerülő munkáért és költségekért a két kormány az Osztrák-magyar banknak semmiféle kárpótlást sem nyújt. Ezzel szemben a m. kir. kormány és a cs. kir. kormány az Osztrák-magyar banknak oly bankjegy-, papírpénz- és vertpénz-küldeményeire nézve, a melyek az illető bankintézetek között, továbbá egyrészről a magyar korona országaiban levő bankintézetek, másrészről a birodalmi tanácsban képviselt királyságok- és országokban levő bankintézetek között, végül az illető államban levő állami és közpénztárakkal és hivatalokkal való forgalomban váltatnak, a teljes portómentességet mindaddig engedélyezi, a mig az Osztrák-magyar bank a tiz-koronás bankjegyek kibocsátására vonatkozó kötelezettsége alul teljesen fölmentve nincs és egyúttal a
