Képviselőházi irományok, 1896. II. kötet • CCVII-CCXLVII. sz.

Irományszámok - 1896-CCXIV. Törvényjavaslat az égetett szeszes folyadékok után járó vámról, a szeszadóról, valamint a szesztermeléssel együttesen készitett sajtolt élesztőnek megadóztatásáról szóló 1888. évi XXIV. törvényczikk módositása tárgyában

110 CCX1V. szám. A sajtolt élesztő után járó adóból az olyan vállalkozók javára, a kiknek szesztermeivényei fogyasztási adó alá esnek, a sajtolt élesztő utáni adónak a bejelentés alkalmával készpénzben való befizetése esetében a pénzügyminister által az osztrák cs. k. pénzügyministerrel egyetértőleg rendeleti utón megállapítandó mérvű százalék szintén leszámittatik. 81. §. Az adó alá eső tárgyak elsikkasztása vagy megsemmisítése. A ki abban az időközben, mig a pénzügyi közegek a 80. §-ban felsorolt esetekben a hivatalos eljárásban akadályoztattak, vagy ha ellenszegülés nem történt volna is, de a hivatalos eljárás teljesítése vagy az ebbeli eljárás feletti felügyelet alatt a pénzügyi közegek tudta és beleegyezése nélkül adótárgyakat az emiitett helyiségekből vagy tartályokból elvisz, megsemmisít, vagy minőségükre nézve oly módon átalakít, hogy az adótárgyak ez által a szeszadó alól elvonatnak: ezért a kihágásért, valamint annak megkísérléséért is, a szabályellenesen elvitt, megsemmisített vagy átalakított tárgytól járó fogyasztási adónak négyszeres ősszegétől annak nyolczszoros összegéig terjedhető pénzbüntetéssel, ha pedig a pénzbüntetés alapjául szolgáló szeszadó teljes biztossággal megállapítható nem volna, 400 koronától 10.000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sujtátik. 85. §. A vállalkozó kezessége a pénzbüntetések iránt. A szeszfőzde üzletvezetője, vagy az üzleti helyiségekből való távollétének ideje alatt annak helyettese, a be nem jelentett, illetőleg a bejelentés és az adóbárcza tartalmától eltérőleg foganatosított szeszfőzési művelet tettesének tekintetik. Úgyszintén a szesznek az üzleti helyiségekből vagy a szabadraktárakból bejelentés nélkül vagy máskülönben szabályellenes elszállításánál is a szeszfőzde, illetőleg szabadraktár üzletvezetője tettesnek tekintetik, hacsak ő vagy helyettese ennél az elszállításnál nem ártatlan, és a kihágás tárgya nem képezte egyszersmind lopásnak vagy sikkasztásnak tárgyát. A szeszfőzde, illetőleg a szabadraktár vállalkozója, ha az üzletet nem maga vezeti, az üzletvezető, illetve annak helyettese terhére megszabott pénzbüntetésért föltétlenül szavatol. A vállalkozónak ez a szavatossága kiterjed a pénzbüntetés egész összegére, mely az üzletvezető- vagy helyettesétől be nem hajtható. Felhatalmaztatik azonban a pénzügyminister, hogy olyan esetben, midőn az üzletvezető vagy helyettese a tőlük be nem hajtható pénzbüntetés helyett alkalmazandó szabadságvesztés büntetésének foganatosítása végett rendelkezésre áll, a vállalkozó szavatosságát kivételesen a pénzbüntetésnek csak egy részére korlátozhassa abban az esetben, ha a vizsgálat adatai által beigazoltatott az, hogy a) a kihágás tettese a törvény rendelkezéseit nem csupán tévedés vagy mulasztás folytán, hanem szándékos cselekvés által szegte meg, vagy b) a vállalkozót a kihágás tekintetében vétkesség egyátalában nem, vagy csak igen kis mérvben terheli és hogy ő e kihágásból még közvetve sem húzhatott hasznot. A pénzbüntetésnek azon része helyett, melyre nézve a vállalkozó szavatossága kivételesen elengedtetett, a tettes ellenében a bíróilag megállapított szabadságvesztés büntetésének aránylagos mérve alkalmazandó.