Képviselőházi irományok, 1896. XIX. kötet • 474-530. CLIV-CLXXIII. sz.

Irományszámok - 1896-501. A közlekedésügyi bizottság jelentése a kereskedelemügyi minister úrnak "az 1851. évi vasuti üzletrendtartás hatályának további fentartásáról" szóló törvényjavaslatára vonatkozólag

170 501. szám. 501. szám. A közlekedésügyi bizottság jelentése, a kereskedelemügyi minister úrnak „az 1851. évi vasúti üzletrendtartás hatályának további fentartásáról" szóló törvényjavaslatára vonatkozólag. Az 1851. november hó 16-án kibocsátott vasúti üzletrendtartás képezi még ma is vasúti jogunk egyedüli alapját és tényleg vasúti hálózatunk összes jogviszonyai erre az üzletrendtartásra vannak alapitva. Vasúti hálózatunk rohamos és nagymérvű fejlődése következtében a vasúti üzletrendtartásból kifolyólag évről-évre, sőt mondhatnánk: nap-nap után — a bekövetkezett egyes különleges esetek folytín — lettek rendeletek és utasítások kiadva, melyek ma már nagy terjedelmű és fontos intézkedéseket képeznek vasutaink üzletrendtartása mellett és egyúttal mint annak kiegészítő részét így történt ez Ausztriában is, a hol e tekintetben ugyanazon viszonyok állanak fenn, mint nálunk. Már az 1867. évi XVI. törvényczikkel beiktatott vám- és kereskedelmi szövetség VIII. czikke is megállapította, hogy az 1851. november hó 16-án kibocsátott vasúti üzletrendtartás hatálya mind a két állam területén változatlanul fentartassék mindaddig, mig kölcsönös egyetértéssel mind a két államfélre nézve egyforma módon megváltoztattatni nem fog. E megállapodás az 1878. évi XX. és az 1887. évi XXIV. t.-czikkek által is mindig érvényre emeltetett. E megállapodásnak az volt a főindoka, hogy a Magyarország és Ausztria területére kiterjedő vasutak részére az azok egységes engedélyokmányaiban alaptörvényként idézett vasúti üzletrendtartás továbbra is érvényben maradjon és hogy az üzletrendtartás utján mindkét állam vasutjainak kezelésére nézve oly egyöntetű szabály tartassák fenn, mely a forgalomnak a közös védelem és a közforgalmi érdekek szempontjából kívánatos egyöntetű lebonyolítását biztosítsa. Időközben úgy a közös védelem, valamint a közforgalom tekintetében is lényeges változások álltak be, melyek mindkét államban a vasúti szolgálat egyöntetű alapelvek alapján való lebonyolítását követelik és tényleg ebből kifolyólag ujabb szabályok és rendeletek bocsáttattak ki, melyek ezen kívánalmakat rendezik és szabályozzák. Azonban mindeme szabályok sem állanak ma már megfelelő összhangban az ország közigazgatási szervezetével s a büntető törvényhozás terén létrejött szabályokkal. Mindezen kérdések azonban oly szerves összefüggésben állanak vasúti jogunk anyagával, hogy abból