Képviselőházi irományok, 1896. XVIII. kötet • 448-473. sz.
Irományszámok - 1896-451. Törvényjavaslat a polgári jogsegély tárgyában Haagában létrejött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről
32 451. szám. mert esetleg nem lehetne végrehajtani oly határozatnak a felperest perköltségben marasztaló rendelkezését, a mely határozattal az illető biróság épen illetéktelenségét mondotta ki. A hazai tiltó törvények megóvását czélzó feltétel kikötése végül szükségtelen, mert pénzbeli marasztalásról lévén szó, annak végrehajtása ez alá a szempont alá nem eshetik. A 14—16. czikkekből álló negyedik czím a szegénység jogán való perlekedésről szól. E czikkekre vonatkozólag a már fent előadottakon kivül még megemlitendő, hogy a 15. czikk a szegényjogon való perlekedés kedvezményének alapjául nemcsak a szegénységi bizonyítványt, hanem a szegénységi nyilatkozatot is felemlíti, mert vannak országok, p. o. Belgium, a hol az illetékes hatóságok nem állítanak ki szegénységi bizonyítványt, hanem csak átveszik a felek szegénységi nyilatkozatát, természetesen miután annak szegénységéről meggyőződtek. Az ily államok honosainak tehát nálunk is az ilyen szegénységi nyilatkozat alapján fog a szegénységi jog megadatni. Ugyanabban a czikkben ki van mondva, hogy e bizonyítványok és nyilatkozatok, ha a kérelmező nem lakik abban az országban, hol szegényjogon perlekedni kivan, az utóbbi ország diplomacziai képviselősége vagy consulatusa által hitelesitendők lesznek. Ez természetesen csak az oly államokra áll, a melyek közt az okiratok hitelesítése tekintetében külön megállapodások nincsenek. Ily megállapodásunk van nekünk Németországgal (1880: XXXVI. t.-cz.), a mely megállapodás szerint az ott megjelölt bírósági és közigazgatási hatóságok okiratai a másik fél hatóságai által minden további hitelesítés nélkül elfogadandók, s ez a Németországgal kötött szegényjogi szerződésben is figyelembe vétetett. Németországgal szemben tehát a szegénységi bizonyítványoknak diplomacziai vagy consuli hitelesítésére ezután sem lesz szükség. A 16. czikk a jogsegélynek egy különös esetét állapítja meg, t. i. azt, hogy a szegénységi bizonyítvány kiadhatása és a nyilatkozat átvétele végett az illetékes hatóságok (a folyamodó fél tartózkodási helyének hatóságai) az egyezményhez járult többi államok mindegyikének hatóságaitól felvilágosítást kérhetnek. Ugyanezen czikk 2-ik bekezdésében pedig meg van adva annak a hatóságnak, a melynél a fél a szegénységi jog engedélyezését kérni fogja, az a jog, hogy a kérelem alapjául szolgáló bizonyítványokat, nyilatkozatokat és felvilágosításokat felülvizsgálhassa, és maga ujabb felvilágosításokat kérhessen a szegénység megállapithatása végett. A 17. czikkből álló ötödik czím a személyfogságnak, mint a biztosítás vagy a végrehajtás eszközének korlátozásáról intézkedik, a miről már fentebb volt szó. A záró rendelkezések az egyezmény megerősítéséről, hatályba lépéséről és megszűnéséről intézkednek. Tartama az egyezménynek öt év, a mely időszak a megerősítési okmányoknak a szerződő államok többsége részéről történt letétele felől szerkesztett jegyzőkönyv keltét követő négy hét elmultával kezdődik, még pedig azokra az államokra nézve is, melyek később teszik le a megerősítési okmányokat. Az egyezmény öt évről öt évre hallgatag megújul, de a szerződő államok bármelyike magára nézve felmondhatja az egyezményt 6 hóval az 5 évi időszakok lejárta előtt. Azt, hogy a szerződő államok a megerősítési okmányokat Haagában mikor teszik le és hogy az egyezmény mely napon lép hatályba: rendeleti utón kellőképen közzétenni a kormány feladata leend. Ugyanígy lesznek közhírré teendők annak idején a netalán bekövetkező felmondások is. Budapest, 1898. évi szeptember hó 6-án. Erdély Sándor s. k., m. Mr. igazságügyi minister.
