Képviselőházi irományok, 1896. XVII. kötet • 440-447. , CL-CLIII. sz.

Irományszámok - 1896-441. Törvényjavaslat a boritaladónak Horvát-Szlavonországokban leendő behozataláról

441. szám. 3 Melléklet a 441. számú irományhoz. Indokolás, „a boritaladónak Horvát-Szlavonországokban leendő behozataláról" szóló törvényj avaslathoz. Midőn az 1892. évi XV. törvényezikk az anyaországban a boritalmérési adót boritaladó neve alatt a borfogyasztási adóval, a söritalmérési adót pedig söritaladó neve alatt a sörfogyasztási adóval egyesitette és a kizárólagos italmérési jogosultság bérbeadhatását az anyaországra nézve e két italnemre nézve a törvény életbelépte napjával, a szeszre nézve pedig 1895. évi deczember hó végével megszüntette, a kizárólagos italmérési jogosultságnak további alkalmazhatása Horvát-Szlavonországokra nézve fenn lett tartva azért, mert az italmérési adó ezekben az országokban másként nem látszott kellőleg biztosithatónak. Ámde a kizárólagos italmérési jogosultság Horvát-Szlavonországokban, épen úgy, mint nálunk, népszerű soha nem volt, s miután a szeszforgalmi adóról és a czukor- és sörfogyasztási adóról szóló 8 alkotmányos tárgyalás végett beterjesztett törvényjavaslatok törvényerőre emelkedése esetén, a kizárólagos italmérési jogosultság a szeszre és sörre nézve Horvát-Szlavonországokban is meg fog szűnni, mivel sem volna indokolható annak további fentartása a borra nézve. A jelen törvényjavaslat czélja az, hogy az általánosan nyilvánuló óhajnak megfelelően Horvát-Szlavonországokban is teljesen megszüntettessék a kizárólagos italmérési jog, még pedig oly módon, a mint ez az anyaországra nézve az 1892. évi XV. törvényezikk által történt. Az anyaországban az 1892. évi XV. törvényezikk a kizárólagos jog megszüntetését a borra nézve úgy oldotta meg, hogy a bor italmérési adóját a bor fogyasztási adójával egyesitvén, kimondta, hogy az új adó kezelése, tehát annak egyénenkinti megállapítása, behajtása, nemkülönben községenkinti biztosítása a borfogyasztási adótörvények és szabályok szerint történik. A megoldás e módja Horvát-Szlavonországokban ily alakban nem vihető keresztül, mert az 1868. évi XXX. törvényezikk 18. §-a kimondja, hogy a bor- és húsfogyasztási adók, az akkori gyakorlatnak megfelelően, továbbra is a községi kiadások fedezésére fordíthatók, s ennek megfelelően ma ezek az adók Horvát-Szlavonországokban tényleg nem szedetnek be az államkincstár által, miből önként következik, hogy Horvát-Szlavonországokban a boritalmérési adó a borfogyasztási adóval nem egyesíthető.Nem forog fenn azonban nehézség az ellen, hogy a boritalmérési adó boritaladóra változtattassék át s mint ilyen a borfogyasztási adótörvények és szabályok szerint kezeltessék.