Képviselőházi irományok, 1896. XVI. kötet • 402-439. , CXXVIII-CXXXV. sz.
Irományszámok - 1896-418. Törvényjavaslat a nyilvános betegápolás költségeinek fedezéséről
186 418. szám. fentartja az államkincstár összes jelenlegi terheit, hogy így az országos betegápolási alap kijelölt fontos czóljainak elérésére annál inkább képesitve legyen, illetőleg hogy e végett ne legyen szükség az ország lakosságát súlyosabb pótadóval terhelni. Sőt a törvényjavaslat 9. §-a épen a betegápolási költségeknél érdekelt fizetéskötelesek, különösen az országos alap terheinek csökkentése végett az államkincstárra a meglevő kötelezettségeken felül újakat is utal, a mennyiben az ennek terhére ápoltak szállítási költségeit, a cholera ós pestis, mint pandemiák ellen való védekezés összes költségeit, végül az országos betegápolási alap esetleges hiányainak fedezését szintén az államkincstár terhei közé sorozza. Utóbbi eshetőségnek bekövetkezésétől egyelőre nem lehet tartani. Abban az esetben, ha az országos betegápolási alap terhei oly rohamosan emelkednének, hogy az alap állandó szükséglete a 3°/o-nyi maximális pótadó eredményét tetemesen meghaladná : az államkincstárnak — ujabb bevételi források nyitása nélkül — elviselhetlennó válható terhén a törvény megfelelő módositásával lehet majd segiteni. Vagyis a törvényhozásnak bármikor módja lesz választani a két lehetőség: az államkincstár vagy az adózók terheinek fokozása között. Kiemelendőnek vélem, hogy a vagyontalan bujakórosok és trachomások ápolási költségeit, — bármily összegre emelkedjenek ezek — ezentúl is kizárólag az államkincstárnak kell fedeznie azért, mert a jelen indokolás során már felemiitett egyéb indokokon felül fontos közegészségügyi szempontokból sem volna megengedhető, hogy e költségek az államkincstár terhének csökkentése érdekéből bármely más fizetóskötelesre," például a vagyonnal biró hozzátartozókra, vagy a betegsególyző pénztárra áthárittassanak. Ugyanis a lakosságot elkorcsositó bujakór, valamint a lakosság munkaképességét csökkentő trachoma, oly természetű ragályos betegségek, hogy azoknak sürgős győgyitása, valamint elhurczolásuk és eltitkolásuknak megelőzése közegészségügyi és közgazdasági fontos szükség. Az eredményes védekezés pedig csak akként érhető el, ha a vagyontalan bujakórosok és trachomások után, — bármily kórházban, gyógyintézetben vagy házilag ápoltassanak is ezek, — felmerülő ápolási és szállítási költségek semmi más fizetéskötelesen nem követeltetnek, hanem mint általános közegészségügyi természetű kiadások minden esetben az államkincstár terhére esnek. Már a 3. §. indokolásánál rámutattam arra a körülményre: miért szükséges az egyetemi koródákra ós országos bábakópezdékre is figyelemmel lenni az uj törvény megalkotásakor. Az ezekben felmerülő ápolási költségek a fentebb elmondottak szerint megfelelően megosztandók az országos betegápolási alap ós az államkincstár között. Az államkincstárból fizetendő összegek a 9. §. szerint részben a belügyi, részben a vallás- ós közoktatásügyi tárcza terhére esnek. A megosztás módozatainak szabályozásáról pedig a 14. §. utolsó bekezdése gondoskodik. 10. §. Minthogy az elmebetegek rendszerint hosszabb ideig tartó és költséges ápolást igényelnek és minthogy a fizetéskópes hozzátartozóval nem biró vagyontalan elmebetegek ápolását, — bárhol történjék is ez, — a 9. §. 1. b) pontja szerint kizárólag az államkincstár fedezi: felügyeleti szempontból elengedhetlen követelmény annak kimondása, hogy a vagyontalan elmebetegeknek az államkincstár költségére leendő elhelyezéséhez minden esetben belügyministeri engedély szükséges. A törvényjavaslat 10. §-a k egyóbiránt lényegileg megfelel az 1875 : III. t.-cz. 19. §-ának. 11. f. Az országos betegápolási alap létesítése, illetőleg a betegápolás ügyének uj alapokra való fektetése egyáltalán nem teszi feleslegessé azt, hogy azok az alapok és
