Képviselőházi irományok, 1896. XVI. kötet • 402-439. , CXXVIII-CXXXV. sz.
Irományszámok - 1896-418. Törvényjavaslat a nyilvános betegápolás költségeinek fedezéséről
176 418. szám. érdekei is hátrányt szenvedtek ; minthogy továbbá a közvetlen fizetés rendszere mellett és az ápolási költségek nehézkes behajtása következtében a kórházak fennállása is veszélyeztetve lőn, ós eme intézeteket folyton állami előlegekkel kellett gyámolitani: a törvényhozás az 1875 : III. t.-cz. megalkotásával egyenletesebbé, elviselhetőbbé kivánta tenni a községek terhét; egyúttal biztositani igyekezett a nyilvános betegápolás-ügy és a kórházak érdekeit is akként, hogy az egyes vármegyék keretén belül egyesitette a községeket, behozta a törvényhatósági betegápolási alapok intézményét, melyek czóljaira az egyenes államadók után külön betegápolási pótadó vethető ki. A törvény ezen intézkedésével el lett ugyan érve, hogy egy ugyanazon vármegye területén a községek egyenletesen terhelvók; de az ország összes községei között az arányos tehermegosztás elve korántsem lőn megvalósítva. Az egyes vármegyék között, illetőleg — mivel a vármegyei pótadó végeredményében szintén a községi lakosok ós birtokosok terhe, — a különböző vidékek községei között nagymérvű teherviselési arány. talanságok támadtak. 1 *Rif^ki Ü t ^ jelen indokoláshoz mellékelt 1. számú kimutatás a törvényhatósági betegápolási alapoknak 1884-—1896. évi, átlag folytonosan növekvő tényleges kiadásait, — 2 'uékM a ^" sz ^ mu kimutatás pedig a törvényhatóságok 1897. évi betegápolási költség-szükségletét, valamint a kivetett vármegyei betegápolási pótadónak, illetőleg a városi törvényhatóságok betegápolási szükségletének százalék-magasságát részletesen feltünteti. A 2. számú kimutatás szerint a 63 vármegye összes betegápolási költség-szükséglete 1,421.228 frt, mely összeg a vármegyék 54 millió forintot meghaladó egyenes államadójának 2-62°/o-át teszi. Ez az összeg igen egyenlőtlenül oszlik meg az egyes vármegyék között, illetőleg a pótadószázalék vármegyénként igen különböző. Mert a mig vannak vármegyék (igy p : Bács-Bodrog, Békés, Brassó, Csanád, Csongrád, Fogaras, Háromszók, Krassó-Szöróny, Nagy-Küküllő, Temes, Torda-Aranyos, Udvarhely és Zólyom vármegyék), melyek betegápolási pótadója l°/o, vagy ezen is alul marad, vagy a melyekben külön betegápolási pótadót egyátalán nem vetnek ki: addig ugyanez a pótadó Árva, Nyitra, Pozsony, Szabolcs ós Turócz vármegyékben 4%, Bereg és Ung vármegyékben 5°/o, Ugocsában 6°/o, Trencsénben 6'5°/o. Tehát nagyobbára épen a felvidéki, különben is nehéz anyagi viszonyokkal küzdő azon vármegyékben legmagasabb a betegápolási pótadó, melyeknek szegény lakosságára nézve viszonylag még az alacsonyabb adó °/o is kétszerte súlyosabb teher, mint a vagyonosabb alföldi vármegyékben. Természetes azután, hogy a betegápolási költségekkel túlterhelt vármegyék községei roskadoznak a különböző pótadók elviselhetlen súlya alatt; a pótadók nem folyhatnak be mindenütt pontosan ós a vármegyei betegápolási alapok némelyike ki lévén merülve, nem képes teljesíteni a közkórházakkal szemben fennálló kötelezettségeit. Innen ered a székes fővárosi közkórházaknak a felvidéki vármegyékkel szemben folyton emelkedő követelése, mely körülmény a kórházak beléletóre igen káros visszahatást gyakorol. A betegápolási költségek viselésének jelenlegi rendszere mellett fennálló aránytalanságok súlyát még inkább fokozzák a nálunk érvényes községi illetőségi szabályok. A szegény vidékek lakosságának egy részét az önfentartási ösztön, a megélhetés kényszere a gazdagabb vidékekre, a nagyobb városokba, különösen a székes fővárosba tereli. Az eredeti illetőségi helyüktől elszakadt munkások megbetegednek, elnyomorodnak ott, a hol éveken át dolgoztak, a nélkül, hogy az utóbbi helyen az 1886: XXII. t.-cz. alapján új községi illetőséget szereznének. Az a nagy város, mely a munkás erejét kihasználta, fel van mentve a megbetegedett munkás után viselendő tehertől; az ápolás
