Képviselőházi irományok, 1896. XVI. kötet • 402-439. , CXXVIII-CXXXV. sz.

Irományszámok - 1896-413. Törvényjavaslat a magyar korona országainak pénzügyministere és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pénzügyministere között a bélyeg- és közvetlen illetékek,fogyasztási bélyeg és díjak iránt létrejött egyezményről

130 413. szám. madik résznek 195. §-tól a 239. §-ig belefoglaltatván, mint a törvényesített bélyeg- és illetékszabályok kiegészítő része érvénybe léptek és mindez ideig ugy Magyarország, mint Ausztria részéről kölcsönösen alkalmaztattak. Az azóta a gyakorlatban szerzett tapasztalatok szerint kitűnt azonban, hogy az 1868-iki egyezmény revideálásra szorul. Az eddigi rendelkezések ugyanis egyik-másik kérdésre nézve hézagosaknak, illetőleg homályosaknak találtattak, a mi gyakori kételyekre szolgáltatott okot. Mindenekelőtt tehát már alaki tekintetből is helyesbítendő volt az eddigi egyezmény és pedig annál is inkább, mivel a cs. és kir. közös pénzügyminister részéről az a kívánság merült fel, hogy a két állam pénzügyi kormányzatai között a bélyegek és illetékek iránt 1868. évben léjrejött egyezmény az osztrák-magyar monarchiának Bosznia és Herczegovinához való viszonyában is kölcsönösen alkalmaztassák. Természetes volt tehát, hogy a hiányos egyezményt — mielőtt annak hatálya még tágabb körre kiterjesztetnék — előbb javítani kellett. De ettől eltekintve, a revízió főleg abból a szempontból volt tervbe veendő, mivel a sok évi gyakorlati tapaszta'at kétségtelenné tette azt, hogy az eddigi fennálló 1868 iki egyezménynek némely anyagi dispositiói nem felelnek meg sem a két állam közjogi helyzetének, sem a kölcsönös viszonosság elveinek. Az ezekből az okokból az osztrák pénzügyi kormányzattal a revisió érdekében még hivatali elődöm által megkezdett s részemről befejezett tárgyalások eredményeként bátorkodom előterjeszteni a köztem és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pénzügyministere között a bélyeg- és közvetlen illetékek, fogyasztási bélyeg és díjak iránt Bécsbln" 1896. évi deczemb^r 26-án létrejött újabb egyezményt. Ebben az új egyezményben nem csupán az eddigi rendelkezések tapasztalt alaki hiányai helyesbittettek, hanem többrendbeli oly újabb anyagi határozmányok is foglaltatnak, melyek a két állam egymáshoz való közjogi viszonyának, valamint a méltányosság és kölcsönös viszonosság kívánalmának teljesen megfelelnek. A lényegesebb új anyagi határozmányok a 4. §. a), d) és e) pontjaiban, továbbá a 10-ik, 17-ik és 18-ik §-okban vannak megállapítva. A 4. §. a) pontjában megállapodás létesült arra nézve, hogy az állami, községi és egyéb nyilvános pénztáraknál (ide értve a cs. és kir. hadsereg és haditengerészet pénztárait is) kifizetett összegekről szóló nyugták után azt az államot illesse meg a bélyegilleték, melyben a kifizető pénztár fekszik. Ez által, mint kivitel az 1—3. §§-ok általános rendelkezése alól — érvényre jut az az indokolt álláspont, hogy az ily nyugtatványoktól járó bélyegilleték — eltérőleg az eddigi rendelkezéstől, mely szerint az illetékhez való igény tekinteteben kivétel nélkül a nyugta kiállítási helye volt irányadó — annak az államnak a javára essék, a mely a kifizetés terhét viseli. Ellenben a közös ministeriumok pénztárainál kifizetett összegekről szóló nyugtákra nézve megtartatott az 1—3. §§-okban megállapított az az általános alapelv, hogy az illetékhez való igény tekintetében rendszerint az okirat kiállítási helye legyen mérvadó, minthogy abban az esetben, ha ez az illetékkérdés a pénztár fel vese alapján szabályoztatnék: a viszonosság érvényesülése ki volna zárva. Ugyancsak a 4. §. d) és e) pontjában és a kapcsolatos 18. §-ban mindkét szerződő részre nézve igazságos új megoldást nyert az a kérdés, hogy a társulatok, egyletek és intézetek s különösen a biztosító társulatok részéről különleges törvényintézkedések alapján közvetlenül, vagyis készpénzben fizetendő illetékek a lehetőségig teljes mértékben annak az államnak a javára fizettessenek, a hol az illetékköteles üzlet folytat tátik, illetőleg a hol az illetékkötelezettség alapja felmerül. Ez a szabályozás főleg a részvénytársulatoknak a másik állam területén létező fiókintézetei tekintetében bír fontossággal, minthogy különösen a biztosító társulatok ily fiók-