Képviselőházi irományok, 1896. XVI. kötet • 402-439. , CXXVIII-CXXXV. sz.

Irományszámok - 1896-412. A pénzügyi bizottság jelentése "a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről" szóló törvényjavaslat tárgyában

94 412. szám. A javaslat minden kényszert perhorreskál ugyan, de abból kiindulva, hogy a központba való belépés a szövetkezetekre felette üdvös: czélj it közvetve azzal kiváuja elérni, hogy csakis azon szövetkezeteknek adja meg a 47. §-ban foglalt kedvezményeket, melyek a központba belépnek, még pedig a törvény életbelépte eló'tti időből függőben tartott adó- és illeték-tartozásaira is. Ily kedvezmények kilátásba helyezése mellett fel lehet tennünk, hogy csak azon szövetkezetek fognak a központba való belépéstől tartózkodni, a melyek önerejükből boldogulni tudván, állami segélyre nem szorulnak. A javaslat I. czíme megjelöli azon alapokat, a melyekre a szövetkezeti ügyet fektetni óhajtja. A szövetkezet lételemét képező emberbaráti és önnevelési szempontok e helyütt jobban domborodnak ki, mint a kereskedelmi törvény idevágó intézkedéseiben. Már az alapitásnál gondoskodva van arról, hogy az önző érdek nélkül eszközöltessék, és hogy a- visszaélések lehetőleg kikerültessenek. Ma már általánosan el van fogadva, hogy a szövetkezet üzletét nemtagokra ki nem terjesztheti, kifejezést ád ennek az 1889-iki német törvény, valamint az osztrák Reichsrathban 1897. június 1-én benyújtott javaslat 46. §-a. Nagy száma a szövetkezeteknek, még pedig a Raiffeisen-féle takarék- és előlegezési egyletek kivétel nélkül önönmaguktól is kizárják a nem tagokat a kölcsön adástól. A hitelnyújtás legerősebb biztositékát ma már mindenhol a kölcsönvevők szövetkezeti felelősségében találják. Ettől csak annyiban lehet eltérni, a mennyiben a szövetkezet czélja ezt okvetlenül megkívánja, tehát takarékbetéteknél és a szövetkezet részéről felveendő kölcsönöknél. Helyesen vannak továbbá a területi határok megszabva, a bizottság e tekintetben teljesen egyetért az indokok azon érvelésével, hogy csak szűkebb üzletterület mellett lehetséges, hogy a tagok egymás személyét és vagyoni viszonyait ismerjék. Csak ily szűkebb körben fejlődhetik mindjobban az összetartóság érzése, csak itt kisérhetik a tagok a szövetkezet ügykezelését éber figyelemmel. Nagyobb területre való üzletkiterjesztés csak ott lehet indokolt, a hol a törekvés miaél nagyobb haszonszerzésre irányul, ez azonban a szövetkezet valódi természetével ellenkezik. A bizottság végre teljesen egyetért a javaslatban lefektetett felelősségi rendszerrel és az ott kontemplált csődeljárással. A javaslat a kereskedelmi törvénytől eltérve, korlátlan felelősségre alakult szövetkezeteket nem ismer. A korlátlan egyetemleges felelősség rendithetlen előharczosa hosszú ideig Schulze-Delitzsch volt, a ki abban nemcsak fontos erkölcsi mozzanatot, hanem az egyedüli természetes hitelalapot is látott. Az 1868-iki német szövetségi törvény ezen felelősségi módot csak annyiban gyengítette, a mennyiben az egyes szövetkezeti tagok felelősségét subsidiáriussá tette, vagyis a hitelező csak akkor fordulhat az egyes tagok ellen, ha a szövetkezeti csődvagyouból kielégítést nem nyert. A korlátolt felelősség érdekében Németországban heves, majdnem két évtizeden át folytatott harcz fejlődött ki, miglen Groldschmidt hatalmas érveléseinek, de a viszonyok és a tények logikájának is sikerült a közvéleményt e felelősségi mód számára megnyerni és a 80-as évek elején Schulze-Delitzsch is feladta idevonatkozó rideg álláspontját. A korlátlan felelősség csak addig képez egy természetes és erkölcsös elvet, mig valakinek saját cselekményéről ván szó, de nem képezi azt azon esetben is, midőn akár a körülmények, akár az elérendő czéloknál fogva a közvetlen cselekvéstől ki vagyunk zárva és helyettünk szükségszerűen harmadik személyek cselekednek. A helyes oekonomiai törvény is a mellett szól, hogy korlátolt czélokra csak korlátolt eszközök alkalmaztassanak. Ezen és hasonló érvelések behatásának tulaj donitható, hogy az 1889 iki német törvény a korlátlan felelősségre és a korlátlan pótfizetésre alakult társaságok mellett a korlátolt felelősségre alapított társaságok alakítását is mégengedte. A mi már most a javaslat álláspontját illeti, az a korlátlan felelősséget egészen elejti ugyan, de az üzletrészre szorított felelősséget sem fogadja el. Az elsőt azért teszi, mert