Képviselőházi irományok, 1896. XV. kötet • 389-401. sz.
Irományszámok - 1896-389. Törvényjavaslat a magyar korona országainak és Ő Felsége többi királyságai- és országainak kormányai közt a részvénytársaságok, biztositó társaságok, közkereseti és iparszövetkezetek kölcsönös bebocsátása iránt létrejött és az 1878:XXII. törvényczikkbe iktatott egyezmény 8. §-ának módositásáról
389. szám. á MeUéklet a 389. számú irományhox. Indokolás, „az 1878: XXII. t.-cz. módosításáról" szóló törvényjavaslathoz. A magyar korona országai és Ő Felsége többi királyságai és országai közt kötött vámés kereskedelmi szövetségről szóló 1878 : XX. t.-cz. 20. czikke azon rendelkezést tartalmazza, hogy az egyik állam területén törvényesen megalakult részvénytársaságok, biztosító társaságok, közkereseti és iparszövetkezetek működésüket a másik állam területére is kiterjeszthetik és ott fióktelepet állithatnak; ily esetekben a belföldi társaságokkal és intézetekkel egyenlőknek tekintetnek és az ezen államterületen folytatott üzletekre nézve azon szabályoknak vetvék alá, melyek a belföldi vállalatok által folytatott üzletekre nézve fennállanak. Ezen batározat természetes következésekép jogukban lenne az egyik állam területén törvényesen megalakult részvénytársaságoknak, biztosító társaságoknak stb., hogy működésüket a másik állam területére minden korlátozás nélkül kiterjeszszék és ott fióktelepeket állithassanak fel, ha üzletük folytatásánál azon szabályoknak megfelelnek, a melyek a belföldi vállalatok által folytatott üzletekre nézve fennállanak. A vám- és kereskedelmi szövetség idézett XX. ezikke alapján létrejött s az 1878 : XXII. t.-czikkbe iktatott egyezmény 8. §-a szerint azonban az egyik állam területén létező biztosítótársaságok, melyek működésüket fióktelepek felállítása által jövőre a másik államterületére kitérj esztendik, tartoznak ezen fióktelepek bejegyzése előtt mindazon feltételeknek is megfelelni, melyekre az illető állam törvényei a belföldi biztosító társaságokat a biztositási ügylet megkezdhetése végett különösen kötelezik. E szerint a magyar biztosító társaságok, ha Ausztriában fióktelepet állítottak fel, nemcsak üzletük folytatása, hanem üzemük megkezdése tekintetében is köteleztettek az osztrák biztosító társaságokra nézve fennálló törvényes határozatoknak megfelelni. Ezen követelmény biztosító társaságainkra nézve még terhesebbé vált, midőn Ausztriában a biztosító társaságokra nézve kötelezővé tétetett, hogy működésük megkezdése végett, s így czégbejegyeztetésük előtt az erre illetékes hatóságtól concessiót eszközöljenek ki. Ezen állapot annál visszásabbnak mutatkozott, mert az osztrák biztosító társaságok Magyarországban minden nehézség nélkül állithatnak fel fióktelepeket, a mennyiben a kereskedelmi törvényünk értelmében a fiók-telepet csakis bejegyeztetni, s ez alkalommal csakis azt tartoznak kimutatni, hogy hazájukban törvényszerűen keletkeztek és fennállanak. Tényleg Magyarországra több osztrák biztosító intézet terjeszthette ki üzletét, mint magyar társaság Ausztriára, s ezen kevés magyar biztosító társaság is csak 1880 előtt volt 1*
