Képviselőházi irományok, 1896. XV. kötet • 389-401. sz.
Irományszámok - 1896-391. Törvényjavaslat az államjegyekből álló függő adósság teljes beváltásáról
18 391. szám. szaporitanók, mert a veretendő ezüst öt-koronások összegével egyenlő névértékű ezüst-forintosok egyúttal beolvasztatnak. A bank aranykészlete pedig egyidejűleg 32 millió forinttal emelkedik. A veretendő ezüst váltópénz névértékének megválasztására nézve irányadó az volt, hogy az öt-koronás a tizes számrendszernek megfelel, hogy középhelyet foglal el a koronaérték rendszerének egysége és az e rendszernek megfelelő legkisebb értékpénz, a tiz-koronás között; hogy e helyénél fogva a két érmenem között egyikhez sem áll oly közel, hogy a már meglevő érmék által használhatósága kérdésessé válnék; végül az érmék közvetlen rendeltetését tekintve, irányadó volt még az is, hogy két darab öt-koronás egyenlő értéket képvisel a bevonandó öt-forintos államjegygyel. Megjegyzem még, hogy a német pénzrendszerben az általunk tervezett ezüst öt-koronáshoz hasonló érmét találunk az öt-márkásokban, a mely érmenemből 1897-ig összesen 92*1 millió márka volt veretve. Ez a veretes az egész német ezüst váltópénz-veretesnek, az egy márkán aluli érméket számításon kivül hagyva, 23°/o-át teszi ki, ha pedig figyelembe veszszük a körülbelül 400 millió márkára becsült német ezüst értékpénzt, ennek az egész ezüstforgalomnak 11—12°/o-át ezüst öt-márkások képezik. Ez az arányszám körülbelől hasonló ahhoz az arányhoz, a melyben az ezüst öt-koronások az egy-koronások contingense és az a. é. ezüst értékpénz akkor még megmaradó összegéhez fognak állani. A német pénzforgalomban az öt-márkás érme jó fogadtatásra talált, mert a rendelkezésre álló utolsó adatok szerint az 1894 végéig kiveri 84-3 millió márka öt-márkásból kereken 756 millió márka öt-márkás volt tényleg forgalomban. Nem hagyható egyébként figyelmen kivül, hogy a német ezüst-courans, a három márkával egyenlő tallér, az öt-márkáshoz sokkal közelebb áll és ennek folytán azzal a forgalomban inkább versenyez, mint a mi ez üst-forintosunk az öt-koronással. Még arra is kívánnék mutatni, hogy pénzforgalmunk alakulása arra enged következtetni, hogy forgalmunk az érczpénzhez lassanként hozzászokik és az ezüstpénzt nagyobb mértékben használja, mint a hogy azt esetleg feltételezni lehetett volna. A valutarendezési müvelet folyamata óta 1897 végéig a bank érczkészletéből 40-7 millió frt ezüstforintos ment ki és a két állam 55 millió frt egy-koronást bocsátott forgalomba. E 95-7 millióval szemben, kerek összegekben szólva, beváltatott 57 millió egy-forintos államjegy, 1572 millió frt negyedforintos és 3^2 millió két-forintos ezüst a. é. értékpénz, végül 7 x /2 millió a pengő pénzláb szerint vert ezüstérme, tehát összesen 83*5 millió frt fizetési eszköz. Ha figyelembe veszszük, hogy a két-forintosok, a Y^-ftmntosok és a pengő pénz tényleg alig voltak forgalomban hanem pénztárakban feküdtek, igy pl. csak az Osztrák-magyar banknál több mint IOY2 millió forint Y^-fortotos volt —, még annak daczára, hogy az állami pénztárakban nem jelentéktelen mennyiségű ezüst-forintosok és egy-koronások találhatók,*) sem mondhatjuk, hogy a forgalom csak ellentállással és csak annyi ezüst fizetési eszközt vesz fel, a mennyinek felvételére az által, hogy egyéb fizetési eszközök tőle elvonatnak, erővel kényszeríttetik. Mindazonáltal 32 millió forintnál nagyobb összegben nem óhajtanám egyelőre a veretendő ötkoronások összegét megszabni, nemcsak a forgalomnak ez irányban feltételezhető felvételi képességére való tekintettel, hanem azokból a már fentebb kiemelt szempontokból is, hogy e veretessel a forgalom egy részének végleges jellegű rendezéséről van szó, a melynél az aranyvaluta szilárd volta a készfizetések felvétele után szintén és pedig kiválóan szem előtt tartandó. Az ezüst öt-koronásokkal helyettesítendő 32 millió forinton felül még fenmaradó 80 millió forint államjegynek a forgalomban való helyettesítésére ily ezüst váltópénz vagy egyéb ezüstpénz kiadása, az összeg nagyságánál s a forgalom csak fokozatosan fejlődő felvételi képességénél fogva, nem lenne megengedhető. Ezért, és mert, mint már fönnebb volt *) Lásd a XI. és XII. számú táblázatokat.
