Képviselőházi irományok, 1896. XV. kötet • 389-401. sz.

Irományszámok - 1896-390. Törvényjavaslat az 1851. évi vasuti üzletrendtartás hatályának további fentartásáról

8 390. szám. De e szabályok sem állanak immár kellő összhangban az ország közigazgatási szervezetével s az 1867 óta különösen a büntető törvényhozás terén létrejött szabályokkal. Minthogy pedig akár az állami felügyelet, — akár a vasúti büntetőjog elveit tekintve, egyébként is alig tulajdonitható különös fontosság annak, hogy a két állam közt a vasúti üzletrend egyöntetű szabályozása fentartassék, — sőt az eltérő jog és közigazgatási rendszer — a vasutakra vonatkozó és önállóan keletkezett egyéb törvények és jogszabályok és egyáltalán a minden államban keletkező specziális jogfejlődés egyaránt azt vonják maguk után, hogy a vasúti főfelügyelet és a közönségnek a vasutakhoz való viszonyára vonatkozó jogszabályok terén is az ország egyéb törvényhozási intézkedéseivel összhangzatos jogalkotás jusson érvényre: ennélfogva az 1851. évi vasúti üzletrendtartásnak továbbra is oly megszorítással való fentartása, hogy annak határozmányai csak a két állam egyetértésével legyenek módosíthatók, mellőzendő volt, s ehhez képest az új vám- és kereskedelmi szövetség VIII. czikkéből azon eddigi megállapodás, mely az üzletrendtartásnak mindkét államra változatlanul kiterjedő hatályát fentartotta, kihagyatván, abban csakis azon alapelvek állapíttattak meg, a melyeknek egyöntetűsége a vasúti ügyek tekintetében a közös védelem és a kölcsönös forgalom érdekeinek szempontjából a jövőre nézve is kívánatos. Ez által a magyar törvényhozás abba a helyzetbe jut, hogy a vasúti üzletrendet általában s különösen a főfelügyeleti és vasutrendőri kérdéseket most már önállóan s a hazai jog többi forrásaival összhangzóan szabályozhatja. A szóban levő kérdések azonban oly szoros szerves összefüggésben állnak köz- és különösen vasúti jogunk egész anyagával, hogy ezen összefüggésből kiszakítva alig szabályozhatók. Minthogy pedig vasúti jogunk — a fuvarozási jogtól eltekintve — különben sem alapszik szerves törvényen, hanem nagyrészt már megalkotásukkor ideiglenes jellegüeknek tekintett rendeleteken, sőt részben csakis a gyakorlat alapján fejlődött szokásjogon, a kormány arról győződött meg, hogy az üzletrendtartás pótlására hivatott jogszabályok megalkotása, úgy, mint az a külföld államaiban s igy különösen a mintaszerű vasúti jogrendszerrel bíró Poroszországban és Svájczban is történt, csakis a vasúti jogot szervesen szabályozó törvény keretében lehetséges. » A vám- és kereskedelmi szövetség meghosszabbítására vonatkozó tárgyalásokkal kapcsolatban azonban egy ily fontos és nagy körültekintést igénylő törvényhozási alkotás, mint a vasúti jog, előkészithető nem volt, s mindaddig, mig a közigazgatás reformja s közigazgatási rendszerünk szerves átalakítása végre nem hajtatik, czélszerűen meg sem oldható, mert hiányzik a keret, melybe a vasutügyet érintő közigazgatási teendők megnyugvással beilleszthetők lennének. Egységes és öntudatos törvényalkotás tehát e téren rövid idő alatt várható nem lévén, gondoskodni kellett arról, hogy addig is, mig a végleges szabályozás bekövetkezik, azok a kérdések, a melyek eddig az üzletrendlartásban a vasútnak az állam s a vasútnak a közönség közti jogviszonyait illetőleg szabályozva voltak, rendezetlenül ne hagyassanak. Ezt a czélt tartja szem előtt a benyújtott törvényjavaslat, mely felhatalmazná a kormányt, hogy az 1851. évi vasúti üzletrendtartás határozatait további intézkedésig rendeleti utón fentai thassa. Indokolja ezt az eljárást egyrészt az, hogy vasúti hálózatunk összes jogviszonyai erre az üzletrendtartásra vannak alapítva, czélszerű tehát, hogy ez az alap általános törvényhozási intézkedésig lehetőleg érintetlenül maradjon, másrészt az, hogy az 1851. évi üzletrendtartás a vasúti technika fejlődése által túlhaladott részének kivételével általában oly helyes elveket és szabályokat foglal magában, melyek kétségkívül a jövőben bekövetkező törvényalkotás keretében is érvényesülni fognak.