Képviselőházi irományok, 1896. XIV-1. kötet • 1896-388. sz.
Irományszámok - 1896-388. Törvényjavaslat a magyar korona országai és ő Felsége többi királyságai és országai közt kötött vám- és kereskedelmi szövetségről
86 Az új Tekintettel ugyanis arra, hogy a kilencz évre megújítandó vám- és kereskedelm ,^ án ° s szövetségnek és az 1903 deczember 31-ig érvényben maradó alapvető vám- és kereskedelmi szerződéseinknek lejárati ideje nem esik ugyanarra az időpontra, a magyar kormány biztositékról kivánt gondoskodni arra nézve, hogy szerződéseink lejártának idejére, illetőleg lejáratuk előtt módunkban legyen olyan vámtarifát léptetni életbe, mely gazdasági termelésünk érdekeit minden irányban megvédeni alkalmas legyen. A kormányt azon eljárásánál, hogy a vámtarifa kérdését nem már most a vámés kereskedelmi szövetség megújítása ügyében folytatott tárgyalások során oldotta meg, a következő gyakorlati érdekek és czélszerűségi szempontok vezérelték Az átalános vámtarifa új megállapításának az a czélja, hogy közgazdasági és első sorban termelési érdekeink igényei ezen tarifában kielégítést nyerjenek, a mire nézve azonban csak akkor nyerünk biztos alapot, ha egyszersmind az általunk jövőben követendő vámpolitikának irányelveit kijelölhetjük. Ez pedig most lehetetlen, mert jelenleg senki sem képes előre megmondani, hogy a külállamokkal fennálló kereskedelmi szerződéseink lejártakor mily viszonyokkal fogunk szembenállni s hogy az új vámtarifát inkább a szabadkereskedelmi vagy pedig a védelmi irányban kellend-e megalkotni. De még, ha ezúttal a vámtarifát,, mondjuk, agrárvédelmi irányban revideálnók is, a revisió, miután az illető vámok legnagyobb és legfontosabb része a fennálló nemzetközi szerződések által 1903. végéig meg van kötve, öt éven át hatástalan maradna és czéltalan isienne, mert kérdéses, hogy a vámvédelemnek a jelenlegi viszonyokhoz szabandó mérve meg fog-e a majdani helyzet követelményeinek felelhetni. Nyilvánvaló tehát, hogy mindazon combinatiók, a melyek majdan az egyes vámtételek construálásánál mérvadók lesznek, most csak illusoriusak lehetnének s a vámtarifa revisióját oly irányba terelnék, hogy az az adott időben fenforgó tényleges érdekeink érvényesítésére nézve esetleg káros praejudiciumot teremthetne. Ha e szerint az autonóm vámtarifának már most oly czélzattal való revisiója, hogy az az 1903-ban lejáró kereskedelmi szerződéseink esetleges megújításánál alapul vétessék, gyakorlati jelentőséggel nem bir, önként előállott azon kérdés, vájjon nem mutatkoznék-e indokoltnak részünkre a kereskedelmi szerződések lejártának időpontjára a teljes cselekvési szabadságot azálfal biztosítani, hogy a vám- és kereskedelmi szövetség ezúttal csak öt évre köttessék meg, vagy pedig annak kilencz évi időtartama akkép állapíttassák meg, hogy a vámszövetség a szükséghez képest 1903. deczember 31-re egy évvel előbb felmondható legyen. E tekintetben a magyar kormány mindenekelőtt megfontolás tárgyává tette azon kérdést, vájjon a vámtarifa revisiójának a vám- és kereskedelmi szövetség megújításával való kapcsolatba hozatala jobb helyzetet biztositana-e számunkra a revisiónális tárgyalásoknál; erre nézve azonban azon eredményre kellett jutnunk, hogy, a mennyiben akár most, akár 19v 3-ban érdekellentétek fognának felmerülni a vámtarifa revisiója körül, ezeknek csak élesbitésére, nem pedig legyőzésére vezetne azon körülmény, hogy Magyarország és Ausztria közölt ugyanaz időben a vámszövetség megújításának kérdése is felvettetik. Különben Ausztriának épúgy vannak agrár-, mint Magyarországnak iparvédelmi érdekei és ezen különböző érdekeknek a tényleges viszonyok szerinti méltányos és igazságos kiegyenlítésében kell kizárólag keresnünk a helyes megoldási módot, bármely időben kerül megoldásra a vámtarifa kérdése. Erre való tekintettel nem is nyújthatna előnyt részünkre a vámszerződés felmondásának kikötése, mig másfelől kereskedelmi viszonyaink állandóságához fűződő érdekeink szempontjából
