Képviselőházi irományok, 1896. XIII. kötet • 361-387. CXVIII-CXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-379. Törvényjavaslat a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről

264 379. szám. önsegély elvén alapulnak, s [mindenesetre az felel meg legjobban természetüknek, ha az érdekeltek saját kezdeményezésükkel és saját erejükkel létesítenék és tartanák fenn azokat. A tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy a kisebb gazdák és iparosok nálunk csak kivételesen tudtak külső buzdítás és támogatás nélkül szövetkezeteket létesíteni és fen tartani. Hiányzik bennük egyrészt a megfelelő értelmiség, másrészt képtelenek maguk annyi tőkét összegyűjteni, a mennyi a szövetkezetbe belépő tagok igényeinek kielégítésére szükséges. A társadalmi propaganda sem mutatkozott elég erősnek arra, hogy a szövetkezetek oly számban keletkezzenek, s annyi segélyforrás fölött rendelkezzenek, a mennyi az egész ország kisgazda- és iparos osztályának felsegélésére szükséges. Ily körülmények között nem marad más hátra, mint hogy maga az állam járuljon hozzá a szövetkezetek alapításához és támogatásához, ha azt akarjuk, hogy az általuk elérendő czél minél előbb teljesen megvalósulhasson. Az a nagy állami érdek, mely a kis gazda- és iparos osztály gyarapodásához fűződik, s melynek előmozdítása a vagyonosabb társadalmi osztályok érdekeivel nemcsak ellentétben nincs, hanem ezek által egyenesen követeltetik: ezt az állami közbenjárást eléggé indokolja. A kormány már régóta foglalkozik a kérdés megoldásával, s abban a reményben van, hogy a beterjesztett javaslatban meghatározott segély és módozatok keretében a kitűzött czél meg fog valósulni. A siker biztos, ha a társadalom, a műveltebb osztályok az ügyet szeretettel felkarolják. II. A javaslat tartózkodik attól, hogy a szövetkezeti ügy előmozdítását közvetlen állami functio tárgyává tegye, úgy, hogy a szövetkezetek alapítása magának az államnak közegei által történjék, s a kormány a rendelkezésére bocsátott összegeket közvetlenül juttatná az egyes szövetkezeteknek. Ily közvetlen állami segélyactió csak akkor volna indokolható, ha pusztán átmeneti természetű válság megszüntetése forogna szóban; másrészt a kormányra sokkal nagyobb gondot és felelősséget hárítana, mint a mennyit egyéb feladatainak kellő teljesitése mellett, elvállalhat. De még az sem mutatkozott czélszerünek, hogy a szövetkezeti ügy támogatására külön állami intézet létesíttessék, s a kormány által folyósítandó összegek ezen állami intézet utján vitessenek rendeltetésük helyére. Van ugyan erre külföldi példa, különösen Poroszországban, a hol az 1895. évi július 31-én kelt törvénynyel külön állami szövetkezeti pénztár állíttatott fel, a mely az államkincstár részéről dotáltatik, s köztisztviselői jelleggel biró közegek által vezettetik. E példa követése azonban nálunk azért nem ajánlatos, mert a mi szövetkezeteink sokkal gyengébb elemekből államik, hogy ily állami intézet hatalmi súlya önálló fejlődésükre bénitólag ne hatna, már pedig a szövetkezetek épen arra vannak hivatva, hogy tagjaikat gazdaságilag minél önállóbbakká és függetlenebbekké neveljék. E megfontolások által vezérelve, az általam beterjesztett javaslat a szövetkezetek állami támogatását oly szervezet keretébe foglalja, a mely az állami közigazgatástól független önálló országos pénzintézet jellegével bir, s maga is szövetkezeti alapra van fektetve, melynek alaptőkéjéhez és költségeihez az államkincstár megfelelő összegekkel járul, s a melybe a társadalmi erők, s főleg maguk a szövetkezetek is bele vannak vonva, úgy, hogy ezek nemcsak mint hitelnyerők fognak szerepelni, hanem a közös czél eléréséhez saját tőkéjükkel is hozzájárulnak és az ügyvezetésre hozzájárulásuknak megfelelő befolyást gyakorolnak. Ilyképen a tervezett »Országos központi hitelszövetkezet* első sorban maguknak a szövetkezeteknek köteléki szervezete, mely az államkormánynyal csak annyiban áll összeköttetésben, a mennyiben ez a törvényben megállapított összegekkel támogatja, s ezek kellő felhasználásának biztosítása végett az elkerülhetlenül szükséges ellenőrzést és felügyeletet gyakorolja. E közvetett állami befolyás bizonyára nem fogja a felállítandó intézet kötelékébe tartozó szövetkezetek önálló fejlődését akadályozni, sőt a törvényjavaslat keretében megvan a