Képviselőházi irományok, 1896. XIII. kötet • 361-387. CXVIII-CXXVII. sz.
Irományszámok - 1896-377. Törvényjavaslat a bihari helyi érdekű vasut margitta-szilágysomlyói szárnyvonalának engedélyezéséről
377. szám. 217 érdekeltség vagyoni ereje el nem bír: a vasút létesítése és az érdekeltség kitartó fáradozásainak támogatása érdekében nem zárkózhatott el a kormány az elől, hogy a rendelkezésre álló segélyforrásokból a vasutat a törvényben megállapított kereteken belül segélyezze. Ehhez képest és támaszkodva a hivatali elődeim által e részben tett tanulmányokra, igyekeztem a magam részéről a vasút jelentőségéhez képest megállapítani azokat a feltét eleket, melyek között a helyi érdekű vasút államilag támogatható. Figyelemmel tehát arra, hogy az érdekeltségi hozzájárulásoknak mintegy 200.000 forintot tevő összegén felül a törzsrészvénytőkéből még tetemes összeg maradt fedezetlenül, kilátásba helyeztem az engedélyt kérőknek, hogy a mennyiben a 35°/o építési tőke teljes fedezetére az érdekeltség még további áldozatokra kész, hajlandó vagyok a vasút létesítéséhez egyfelől az 1888. évi IV. törvényczikk 4-ik §-a alapján a postának az engedély egész tartama alatt ingyen leendő szállítása és később rendeletileg megállapítandó fellételek teljesítése ellenében, másfelől az idézett törvényczikk 7-ik §-a alapján a helyi érdekű vasutak segélyezésére szolgáló költségvetési adományból együttvéve 270.000 forint tőkeértékű állami segélylyd hozzájárulni, fentartván magamnak a jogot, hogy a postaátalányt a szállítás megkezdésétől számított ötven éven át — a külön állami segélyt pedig egy ősszegben esetleg több vagy szintén ötven éven át évjáradékokban folyósíthassam. A mindkét czímeh kilátásba helyezett állami hozzájárulás az 1,580.000 forintnyi tényleges tőkének 17°/o-át képezi, tehát az 1888. évi IV. törvényczikk 4-ik és 7-ik §-aiban megálla pitott 10—10, együttesen 20°/o-nyi segélyezés mérvén alul marad. — Ezen állami hozzájárulás, melynek tőkeértéke fejében 270.000 forint névértékű törzsrészvény lesz az állam tulajdonába bocsátandó és az érdekeltségi hozzájárulások együttvéve mai értékben 470.000 forintra rúgtak, — mihez képest az 553.000 forintnyi törzsrészvény-tőkében 83.000 forintnyi hiány mutatkozott. E hiány, valamint az 1,580.000 forintnyi tényleges töke 65°/o-a vagyis 1,027.000, összesen tehát 1,110.000 forint képezte tehát azt az összeget, a melynek fedezetéről az engedélyt kérőnek kellett gondoskodnia. Ennek a tetemes szükségletnek a fedezése azonban ismételt kísérletek daczára se sikerült; mert egyrészről az érdekeltség további áldozatokra képtelen volt, de mert másrészről a pénzbeszerzés iránt folytatott tárgyalások során kitűnt, hogy ez az aránylag rövid és nagyobb forgalommal a vidék gazdasági viszonyainak a vasút által előidézendő fejlődéséig legalább egyelőre nem kecsegtető vonal önálló tőke-befektetésre alig számithat. Mindezek arra a meggyőződésre vezettek, hogy a helyi érdekű vasút létesítése észszerűen csak azon az alapon sikerülhet, ha ez a vonal szerencsésebb jövedelmezőségi viszonyokkal biró más helyi érdekű vasút keretébe lenne bevonható. Tényleg a megoldást ez irányban sikerült is létrehoznom a bihari helyi érdekű vasút részvénytársasággal az engedélyezés iránt megindított tárgyalások utján. E tárgyalások során ugyanis a társaság hajlandónak mutatkozott arra, hogy a szilágysági helyi érdekű vasút építési tőkéjéből fedezetlen 1,110.000 forintot saját 6°/o-os osztalékra jogosító elsőbbségi részvényeinek megfelelő szaporítása és értékesítése utján beszerezze. Minthogy azonban elvileg kizártnak kellett tekinteni, hogy az új vasút szükségletére a biharihoz hasonló 6°/o-os elsőbbségi részvények kibocsátása engedélyeztessék, másrészről a czímletekhek szükségszerű egységesítése eltérő osztalék-igény mellett gyakorlatilag keresztülvihető nem lett volna: ennélfogva a bihari helyi érdekű vasúttársasággal megállapodást hoztam létre oly értelemben, hogy a czímletek egyesítése a bihari vasutak elsőbbségi részvényeit megillető 6°/o-os osztaléknak 5°/o-ra leendő leszállítása utján hajtassék végre. Erre a feltételre azonban a társaság részvényeseinek érdekeit szem előtt tartva, azzal a fentartással állhatott csak rá, ha az osztalék leszállítása következtében a részvénytulajdonoKÉPVH. IROMÁNY. 1896—-1901. XIII. KÖTET. 28
