Képviselőházi irományok, 1896. XII. kötet • 322-360. , CVIII-CXVII. sz.
Irományszámok - 1896-329. Törvényjavaslat az 1881:LIX. törvényczikk 3. §-ának módositásáról
329. szám. 59 Végül fel kell említeni az időszerűség kérdését, nevezetesen azt, vájjon indokolt-e, hogy a polgári eljárás teljes reformjának megvalósítása küszöbén, a törvényhozás a törvényszéki határozathozatal formáit a jelenlegi eljárás keretében szabályózza. A polgári peres eljárás teljes reformjának czélzata nem szolgálhat akadályul abban a tekintetben, hogy kerülve minden mélyebbreható változtatást, — olyan intézkedések, melyek csupán a bírósági ügymenet lehető egyszerűsítésére és gyorsítására irányulnak, megtétessenek. — Annál kevésbbé, mert előrelátható, hogy a javaslat intézkedései — az új perrend mellett is nagyobb részben változatlanul épségben fognak maradhatni; és mert azok a perelőkészítő határozatok és intézkedések, melyeket a jelen javaslat az előadóhoz, mint egyes-bíróhoz utal, a szóbeliség alapján szabályozott eljárásban sem képezik rendszerint a tanácsülésben való elintézés tárgyát. Semmi esetre sem érinti továbbá a szóbeliségen alapuló teljes perrend megalkotása a javaslatnak a perenkivüli eljárásra vonatkozó intézkedéseit. II. Részletes indokolás. Az 1. VII. §-hoz. A javaslat csak azokat a határozatokat szabályozza, a melyek a kir. törvényszékek, mint elsőfokú bíróságok hatáskörébe tartoznak. Ennek kiemelése azért szükséges, mert a kir. törvényszékek másodfokú bíráskodást is gyakorolnak a sommás eljárás alá tartozó ügyekben, (1893 : XVIII. t.-cz. 125., 186., 209. §§.), valamint azok fölött a semmiségi panaszok fölött is, a melyeknek — a községi bíráskodás alá tartozó ügyekben -— a békebirák ítéletei ellen van helye (1877 : XXII. t.-cz. 27. §.; 1893 : XVIII. t.-cz. 225. §. utolsó bekezdés). A törvényszéki bíráskodásnak ebbe a körébe tartozó határozatokat a javaslat nem kívánja érinteni., Az 1. §. 1—11. pontjainak tartalma megfelel az általános indokolásban kifejtett elvi szempontoknak. Ezenfelül nem lesz talán felesleges a szakasz egyik-másik pontjára nézve a következőket külön is kiemelni: 2. pont. A második pontban felsorolt birói határozatok túlnyomó részben azt a kérdést tárgyalták, hogy a fél a peres utat egyáltalában vagy legalább az általa czélba vett módon és alakban igénybe veheti-e és az ügy érdemének bírói eldöntését kieszközölheti-e. Ezek a határozatok sok esetben a félre nézve véghatározatot képeznek. 3. pont. A bizonyítás felvételét, ismétlését vagy kiegészítését, úgyszintén a tárgyalás kiegészítését (1881 : LIX. t.-cz. 17. §.) elrendelő határozat szorosan összefügg a per érdemleges eldöntésénél, és igen sok esetben praejudiciumot képez. 4. pont. Az 1881 : LIX. t.-cz. 55. §-ában emiitett előterjesztések közül a bírósági tag eljárása és intézkedése által okozott sérelem miatt tett előterjesztést eldöntő határozat a tanácsülésben lesz meghozandó. Ugyanis az előterjesztésnek a jogorvoslattal hasonló jellege van és kerülni kell, nehogy előálljon az az eset, hogy az egyik bírónak cselekményét egy másik birótársa bírálja felül és helyezze hatályon kívül. De nem forog fenn ez a tekintet akkor, mikor a pertárnok valamely intézkedéséről van szó és nincs semmi akadálya annak, hogy az ily intézkedés ellen beadott előterjesztést az előadó, mint egyes-bíró döntse el. 5. pont. Az igazolás kérdésében hozandó döntő végzéseket azért látszik czélszerűnek a tanácsülés hatáskörében meghagyni, mert az igazolás kérdése a fél érdemleges jogának 8*
