Képviselőházi irományok, 1896. XII. kötet • 322-360. , CVIII-CXVII. sz.

Irományszámok - 1896-343. Törvényjavaslat a polgárositott magyar határőrvidéken fennálló házközösségi intzménynek megszüntetéséről szóló 1885:XXIV. t.-cz. némely rendelkezéseinek módositása és kiegészitése tárgyában

343. szám. 177 Igaz, hogy az 1872. évi június hó 9-én kelt legfelsőbb intézkedés, illetőleg 1873. évi XXIX. t.-cz. 5. §-ának utolsó bekezdése szerint a házközösségi tagok mint olyanok közt törvényes örökösödésnek -nem volt helye. A helyzet azonban az 1885 : XXIV. t.-cz. hatálybaléptével lényegesen megváltozott. A most idézett törvény 3. §-ából ugyanis kétségtelenül következik egyrészt az, hogy házközösségi tagnak csak az tekinthető, a ki 1887. évi július hó 8-ig, illetőleg a törvényben meghatározott korábbi időpontig szerezte meg tagsági jogosultságát, másrészt az, hogy a törvény 3. §-ában meghatározott határidőn túl elhunyt házközösségi tagnak igény jogosultságát nem érinti az a körülmény, vájjon hagyott-e hátra végrendeletet, vagy nem, hanem az ilyen elhunyt házközösségi tagot a törvény szerint megillető jutalék az ő hagyatéka javára feltétlenül megállapítandó, örököseinek tehát akár a törvénynél, akár végrendeletnél fogva örökölnek, azonos jogokkal kell birniok. Minthogy azonban az 1885 : XXIV. t.-cz. 2. §-ának utolsó bekezdése e részben téves következtetésekre adott okot, szükséges volt a fenforgó kérdést a törvényjavaslat 15. §-ának első bekezdésében kétségtelenné tenni. A 15. §. második bekezdése elrendeli, hogy a házközösségi ingatlanokra telekkönyvileg bejegyzett hitelezőket szintén meg kell idézni. Ez a rendelkezés azért szükséges, hogy a jelzálogos hitelezők nyilvánkönyvi jogaikra felügyelhessenek. A 15. §. utolsó bekezdését azok a feladatok teszik szükségessé, melyeket a törvényjavaslat I. fejezete a községi közgyámokra ruház. A 16. §-hoz. A most fennálló törvény szerint a házközösség megszüntetése iránt hozott határozat jogerőre emelkedésével az illető ügy közigazgatási utón még befejezettnek nem tekinthető, mert a jogerős határozat alapján osztálylevelet kell kiállítani, a mely ellen azután ismét felfolyamodásnak, illetőleg panasznak (1896 : XXVI. t.-czikk 80. §.) van helye. Igaz, hogy ez az 1885. évi XXIV. t.-cz. 7. §-a szerint csak arra az esetre szól, ha az osztálylevél az egyezségtől vagy határozattól eltérő intézkedéseket tartalmaz, de már egyedül a most emiitett kérdés eldöntése végett is fel kell terjeszteni az ügyet a felsőbb hatósághoz. Az osztálylevél intézményét, mely a jogorvoslatok számának növelésével az ügyek jogerős elintézését ok nélkül elodázza, másrészt pedig fölösleges írásbeli munkát okoz, teljesen pótolni fogja az, ha az eljáró főszolgabíró a létrejött egyezségben (1885: XXIV. t.-cz. 35. §.) vagy az érdemleges elsőfokú határozatban az egyes vagyonjutalékokat és részesedő feleket tüzetesen és a telekkönyvi bejegyzésre alkalmas módon feltünteti. A törvényjavaslat 16. §-» tehát az osztálylevél intézményét elejti és igy a főszolgabirákat, de a felsőbb hatóságokat is tetemes munkától szabadítja meg, még pedig a nélkül, hogy ez által az eljárás alaposságát bármilyen tekintetben csökkentené. A 17. §-hoz. A gyakorlatban kétesnek bizonyult, vájjon a kellő időben bejelentett s az egyes osztályrészek birtokbavételével tényleg foganatosított titkos osztályokat figyelembe kell-e venni akkor is, ha a felek a házközösségi vagyont az eljárás megindításakor nem a titkos osztálynak megfelelően birják. A törvényjavaslat 17. §-a ezt a kérdést, méltányolva a határőrvidéken a titkos osztályok mellett nyilvánuló közfelfogást, igenlő értelemben dönti el, és annak megállapithatása végett, hogy a titkos osztály csakugyan létrejött, csak annak kimutatását kívánja, hogy a házközösségi vagyon birtoklása legalább egy éven át az illető titkos osztálynak megfelelően fennállott. KÉPVH. IROMÁNY. 1896—1901. XII. KÖTET. 23