Képviselőházi irományok, 1896. XII. kötet • 322-360. , CVIII-CXVII. sz.
Irományszámok - 1896-341. Törvényjavaslat a "Magyar Keleti Tengerhajózási Részvénytársasággal" kötött szerződés beczikkelyezéséről
114 341. szám. az ezen útirány felé gravitáló kiviteli forgalmunknak a lehető legolcsóbb viteldijtételeket legyen képes szolgálatába állítani az által, hogy közte, valamint a magyar folyamhajózási társaság és a m. kir. államvasutak közt megfelelő átrakodással, a közvetlen szállítási szolgálat közvetlen díjszabások alapján biztosíttatik. A magyar forgalmi és kereskedelmi politika ily közvetlen szállítási szolgálat berendezését annál kevésbé nélkülözheti, mert a keleti vasutak díjszabásainak túlságos drágasága következtében az említett vasutak kiépítéséhez fűzött remények meghiúsultak. Már pedig ha Magyarország gazdasági fejlődésében kivitelre egyátalán számot tart, ennek piaczát a Balkán-félsziget államai képezhetik leginkább, melyek fejletlen ipari viszonyaik és hozzánk való szomszédos fekvésük következtében első sorban vehetők tekintetbe, hogy különösen ezukor-, vas-, sör- és faiparunk készítményeit felvegyék. De épen ezen államokban igen nagy a nemzetközi verseny. K piaezokon tehát csak úgy hódithatunk tért, ha a közelség előnyeit kellő összeköttetésekkel és mindenek felett lehetőleg olcsó tarifákkal teljesen kihasználni képesek vagyunk. A rendelkezésre álló vasúti vonalak erre kielégítő eszközül nem szolgálnak, mert a keleti országok közül a vasúti összeköttetés felhasználásával csak Szerbiába, Bulgária északi részébe és Romániába szállíthatjuk kiviteli árúinkat oly feltételek között, hogy azok versenyképessége csak némileg is megóva legyen. Konstantinápolyba a vasúti összeköttetés már teljesen értéktelen. Ezen egész forgalom, a mennyiben egyátalán fentaitható, Fiúmén vagy Trieszten át a tengeri hajózás felhasználásával bonyolittatik le. Szembeszökő azonban, hogy az Adriai-tenger ezen kikötőiből a forgalom Konstantinápolyba csak nagy kerülővel és túldrága díjtételekkel bonyolítható le, úgy, hogy már csak ezen igen fontos forgalmunk fejlesztése és biztosítása érdekében mellőzhetlenül szükséges előnyös feltételek mellett rendelkezésünkre álló feketetengeri járatokat berendezni. Ezen berendezésnek csakis akkor van értéke, ha oly olcsó közvetlen díjtételeket álla pithatunk meg magyarországi állomásokról a keleti piaezokra, melyek a velünk versenyző országok kiviteli árúinak nem állanak rendelkezésre. Az aldunai kikötőkből berendezendő járatokia nézve tehát elengedhetetlen feltétel, hogy azok oly vállalat által teljesíttessenek, mely a magyar államvasutak és a magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság tarifáival kombinálható oly olcsó hajóviteldíjak felállítását teszi lehetővé, melyek kiviteli árúinknak a keleti piaezokon mások által el nem érhető előnyt nyújtanak. Habár ilyen kötelezettségek elvállalására a tengerhajózási társaságok eddigelé nem mutatkoztak hajlandóknak, a fenforgó esetben mégis arra kellett a fősúlyt fektetni, hogy ezen hajózási szolgálatban kivitelünk versenyképességének biztosítása czéljából bizonyos méltányos kárpótlás ellenében a szokásos díjtételeknél jóval alacsonyabb tarifák köttessenek állandóan le. Ezen kötelezettségnek teljesítésére s a szóban levő járatoknak a jelzett szempontok érvényesítése mellett leendő berendezésére csakis egy hazai vállalat, a múlt évi augusztus 23-án Budapesten az 1893. évi XXII. törvényezikk alapján elsn sorban a szabadhajózás üzése czéljából megalakult magyar keleti tengerhajózási részvénytársaság vállalkozott, melylyel folyó évi január hó 29-én, a törvényhozás jóváhagyásának fentartása mellett, a jelen törvényjavaslattal az országgyűlés elé terjesztett szerződést kötöttem. •Nevezett társaság elsőrendű hazai tőkeerők támogatásával alapíttatott. Alaptőkéje 1,600.000 korona névértékű részvényből és 1,000.000 korona elsőbbségi kötvényből áll. Az elsőbbségi kötvények 4 1 /2°/o-kal kamatoztatva, tiz év alatt törlesztendők, mi czélra első sorban az állami segély szolgál fedezetül, melyben jelenleg mint tisztán szabadhajózási vállalat a tengeri szabadhajózás segélyezéséről szóló 1893 : XXII. törvényezikk alapján részesül.
