Képviselőházi irományok, 1896. IX. kötet • 230-268., LXXXVIII-XCV. sz.

Irományszámok - 1896-250. Törvényjavaslat az 1878. évi XIX. törvényczikk hatályának, a magyar korona országai és Ő Felsége többi királyságai és országai között fennálló vám- és kereskedelmi szövetségnek, az Osztrák-magyar bank szabadalmának meghosszabbitásáról s az utóbbival összefüggő ügyek ideiglenes rendezéséről

250. szám. 171 Melléklet a 250. számú irományhoz. Indokolás, ,,az 1878. évi XIX. törvényczikk hatályának, a magyar korona országai és Ő Felsége többi királyságai és országai között fennálló vám-és kereskedelmi szövetségnek, az Osztrák-magyar bank szabadalmának meghosszabbitásáról s az utóbbival összefüggő' ügyek ideiglenes rendezéséről" szóló törvényjavaslathoz. A folyó év végével hatályát veszti az Í867. évi XII. törvényczikkben közöseknek elismert állami ügyek terheihez való hozzájárulás arányáról szóló 1878. évi XIX. törvényczikk, a melyet az 1887. évi XXIII. törvényczikk az időközben szükségessé vált módositással 1897. deczember 31-ikéig érvényben tartott. Hatályát veszti továbbá ugyancsak a folyó év végével a monarchia két állama között fennálló vám- és kereskedelmi szövetség és az 1887. évi XXVI. törvényczikk, a melylyel az Osztrák-magyar banknak a jegyszabadalom az 1888. évi január 1-étől bezárólag 1897. deczember 31-ig terjedő időre újból megadatott, végül hatályát veszti, illetőleg újabb rendezést igényel a birodalmi tanácsban képviselt királyságok- és országoknak az Osztrák-magyar bankkal szemben fennálló u. n. 80 millió forintos adósságára vonatkozó s a monarchia két államának kormányai között az 1887. évi XXVII. törvényczikk alapján a bankszabadalom adományozásával kapcsolatosan megkötött egyezmény. Mindezekre az ügyekre, nemkülönben az u. n. kiegyezési ügyekkel kapcsolatos és fogyasztási adó-törvényhozásunk terére tartozó egyéb kérdésekre nézve a tárgyalások még 1895. folyamán megindittattak s nagyrészt be is fejeztettek. Egyedül annak az aránynak a kérdése, a melyben a monarchia két állama a közösöknek elismert állami ügyek terheihez járul, ez idő szerint nincs még megoldva. Ez utóbbi irányban azok az egyezkedési tárgyalások, a melyeket az 1867. évi XII. törvényczikk 19. §-ának rendelése szerint a két állam országgyűlése által választott küldöttségek folytattak, eredményre nem vezetvén, nem marad más hátra, mint hogy a kormány a hozzájárulási arányra nézve a törvényhozásnak annak idején javaslatot tegyen. Mig ez megtörténhetik, úgyszintén figyelemmel arra, hogy a kormány nézete szerint a törvényhozásnak a jelzett egész ügycsoportot illető elhatározására ez praejudicál legkevésbbé, a tisztelettel előterjesztett törvényjavaslat szerint a mai állapot ideiglenes fenn*